Ugrás a tartalomhoz

„Germaine Tailleferre” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Új oldal, tartalma: „{{Zeneszerző infobox |név = Germaine Tailleferre |kép = Germaine Tailleferre et Mario Hacquard 1.jpg |képaláírás = Germaine Tailleferre, Mario Hacquard énekesse…”
Címke: Hullámos ő – kalapos ű
 
aNincs szerkesztési összefoglaló
 
(29 közbenső módosítás, amit 18 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
5. sor: 5. sor:
|becenév =
|becenév =
|születési név = Marcelle Germaine Taillefesse
|születési név = Marcelle Germaine Taillefesse
|született = [[Saint-Maur-des-Fossés]], [[Franciaország]] <br />[[1892]]. [[április 19.]]<br />
|születési dátum = [[1892]]. [[április 19.]]<br />
|születési hely = [[Saint-Maur-des-Fossés]], [[Franciaország]]
|származás = [[franciák|francia]]
|származás = [[franciák|francia]]
|elhunyt = [[Párizs]], [[Franciaország]] <br />[[1983]]. [[november 7.]]<br />{{életkor-holt|1892|04|19|1983|11|07}}
|halál dátuma = [[1983]]. [[november 7.]]<br />{{életkor-holt|1892|04|19|1983|11|07}}
|halál helye = [[Párizs]], [[Franciaország]]
|édesapja =
|édesapja =
|édesanyja =
|édesanyja =
|házastárs = Ralph Barton <br />Jean Lageat
|házastárs = Ralph Barton <br />Jean Lageat
|gyermekei =
|gyermekei = Françoise
|tevékenység = zeneszerző
|tevékenység = zeneszerző
|műfajok = [[hangszer]]es muzsika <br /> [[opera (színmű)|opera]] <br /> [[balett]]
|műfajok = [[hangszer]]es muzsika <br /> [[opera (színmű)|opera]] <br /> [[balett]]
19. sor: 21. sor:
}}
}}


'''Germaine Tailleferre''' [[franciák|francia]] [[zeneszerző]] a [[franciaország]]i [[Saint-Maur-des-Fossés]]-ban (Val-de-Marne) született [[1892]]. [[április 19.|április 19-én]] és [[Párizs]]ban hunyt el [[1983]]. [[november 7.|november 7-én]]. Tagja volt a francia [[francia hatok|Les Six]] zeneszerzői csoportnak.
'''Germaine Tailleferre''' ([[Saint-Maur-des-Fossés]], [[1892]]. [[április 19.]] – [[Párizs]], [[1983]]. [[november 7.]]) [[franciák|francia]] [[zeneszerző]], a francia [[francia hatok|Les Six]] zeneszerzői csoport tagja.


== Előszó ==
== Előszó ==
„Ami ''Marie Laurencin''<ref>[http://leschaussonsverts.eklablog.com/marie-laurencin-1883-1956-une-fragrance-raffinee-a23146774 ''Marie Laurencin'' életéról és művészetéről], francia nyelven, hozzáférés: 2014-01-08.</ref> a szemnek, az Ő a fülnek” – mondta [[Jean Cocteau]] Germaine Tailleferre-ről, a ''Les Six'' csoport egyetlen hölgytagjáról, [[Georges Auric]], [[Louis Durey]], [[Arthur Honegger]], [[Darius Milhaud]] és [[Francis Poulenc]] társaságában.<ref>Ez a hasonlat, amely Laurencin [[akvarell]]jeinek színvilágát idézi az emlékezetünkbe, nem igazán szerencsés asszociáció. A naivitás, „frissesség” és a „feminin” művészet képeit társítja Germaine Tailleferre zenéjével a ''Les Six'' csoport megalakulásától. Ha el akarunk játszani azzal, hogy tényleg hasonlóságot keressünk a zene és a festészet között, sokkal egyértelműbb ''[[Sonia Delaunay]]''-t vetni össze Tailleferre-rel, éppen a gazdag hang-paletta miatt, amit a komponista alkalmazott.</ref>
„Ami ''Marie Laurencin''<ref>[http://leschaussonsverts.eklablog.com/marie-laurencin-1883-1956-une-fragrance-raffinee-a23146774 ''Marie Laurencin'' életéról és művészetéről] {{Wayback|url=http://leschaussonsverts.eklablog.com/marie-laurencin-1883-1956-une-fragrance-raffinee-a23146774 |date=20140115025913 }}, francia nyelven, hozzáférés: 2014-01-08.</ref> a szemnek, az Ő a fülnek” – mondta [[Jean Cocteau]] Germaine Tailleferre-ről, a ''Les Six'' csoport egyetlen hölgytagjáról, [[Georges Auric]], [[Louis Durey]], [[Arthur Honegger]], [[Darius Milhaud]] és [[Francis Poulenc]] társaságában.<ref>Ez a hasonlat, amely Laurencin [[akvarell]]jeinek színvilágát idézi az emlékezetünkbe, nem igazán szerencsés asszociáció. A naivitás, „frissesség” és a „feminin” művészet képeit társítja Germaine Tailleferre zenéjével a ''Les Six'' csoport megalakulásától. Ha el akarunk játszani azzal, hogy tényleg hasonlóságot keressünk a zene és a festészet között, sokkal egyértelműbb ''[[Sonia Delaunay]]''-t vetni össze Tailleferre-rel, éppen a gazdag hang-paletta miatt, amit a komponista alkalmazott.</ref>


Hosszú ideig úgy tekintették Tailleferre művészetét, hogy az nem több, mint egy sor bájos [[zongora]]darab, amelyet a két [[világháború]] között komponált, és hogy zeneszerzői pályája véget ért a [[Második világháború|II. világháborúval]]. Elfeledték, hogy e kis darabokon túl számos [[kamarazene|kamaraművet]], dalokat, két zongoraversenyt, három etűdöt zongorára és zenekarra, egy hegedűversenyt, a lebilincselő ''[[Concerto grosso]]-t'' két zongorára, [[szaxofon]] kvartettre, nyolc énekhangra és zenekarra, négy [[balett]]et, négy [[opera (színmű)|operát]], két [[operett]]et és számtalan további művet írt kis együttesekre és nagy zenekarra, többségüket [[1945]]. és halálának éve, [[1983]]. között. A legutóbbi időkig azonban életművének igen nagy része kiadatlan maradt, köztük a két gitárra és zenekarra írt versenymű, amelyet ''Chris Bilobram'' és ''Christina Altmann'' fedezett fel és vett lemezre [[2004]]-ben, [[Németország]]ban. Csak most tudjuk felmérni igazán műveinek mennyiségét és értékelni a helyét a [[20. század]] francia zeneművészetében.
Hosszú ideig úgy tekintették Tailleferre művészetét, hogy az nem több, mint egy sor bájos [[zongora]]darab, amelyet a két [[világháború]] között komponált, és hogy zeneszerzői pályája véget ért a [[Második világháború|II. világháborúval]]. Elfeledték, hogy e kis darabokon túl számos [[kamarazene|kamaraművet]], dalokat, két zongoraversenyt, három etűdöt zongorára és zenekarra, egy hegedűversenyt, a lebilincselő ''[[Concerto grosso]]-t'' két zongorára, [[szaxofon]] kvartettre, nyolc énekhangra és zenekarra, négy [[balett]]et, négy [[opera (színmű)|operát]], két [[operett]]et és számtalan további művet írt kis együttesekre és nagy zenekarra, többségüket [[1945]]. és halálának éve, [[1983]]. között. A legutóbbi időkig azonban életművének igen nagy része kiadatlan maradt, köztük a két gitárra és zenekarra írt versenymű, amelyet ''Chris Bilobram'' és ''Christina Altmann'' fedezett fel és vett lemezre [[2004]]-ben, [[Németország]]ban. Csak most tudjuk felmérni igazán műveinek mennyiségét és értékelni a helyét a [[20. század]] francia zeneművészetében.


== Élete ==
== Élete ==
Germaine Tailleferre 1892. április 19-én született Saint-Maur-des-Fossés-ban Marcelle Taillefesse néven<ref>[http://cgma.wordpress.com/2011/04/19/19-avril-1892-germaine-tailleferre/ Cercle généalogique de Maisons-Alfort]</ref>. Marie-Désirée-t apja arra kényszerítette, hogy szakítson jegyesével és menjen férjhez a fiatal Arthur Taillefesse-hez, azon egyszerű okból, hogy ugyanaz volt a vezetéknevük. Ez a megrendezett házasság meglehetősen boldogtalan volt, Marie-Désirée egyetlen vigaszát a gyermekei jelentették.
Germaine Tailleferre 1892. április 19-én született Saint-Maur-des-Fossés-ban (Val-de-Marne) Marcelle Taillefesse néven.<ref>{{Cite web |url=http://cgma.wordpress.com/2011/04/19/19-avril-1892-germaine-tailleferre/ |title=Cercle généalogique de Maisons-Alfort |accessdate=2014-01-14 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131106115843/http://cgma.wordpress.com/2011/04/19/19-avril-1892-germaine-tailleferre/ |archivedate=2013-11-06 }}</ref> Édesanyját, Marie-Désirée Taillefesse-t apja arra kényszerítette, hogy szakítson jegyesével és menjen férjhez a fiatal Arthur Taillefesse-hez, azon egyszerű okból, hogy ugyanaz volt a vezetéknevük. Ez a megrendezett házasság meglehetősen boldogtalan volt, Marie-Désirée egyetlen vigaszát a gyermekei jelentették.


A fiatal Germaine édesanyjától kezdett zongorát tanulni és igen korán komponálta első rövid darabjait. Apja akarata ellenére és tudta nélkül beiratkozott a párizsi konzervatóriumba, zongora és szolfézs szakra, majd szolfézsben első díjas lett. Ez a siker megtörte apja ellenállását, így hozzájárult tanulmányai folytatásához, annak költségeihez azonban továbbra sem… Germaine, lelkében némi bosszúvággyal, családi nevét a kissé merész és nevetséges Taillefesse-ről a vonzóbb Tailleferre-re változtatta.
A fiatal Germaine édesanyjától kezdett zongorát tanulni és igen korán komponálta első rövid darabjait. Apja akarata ellenére és tudta nélkül beiratkozott a párizsi konzervatóriumba, zongora és [[szolmizáció|szolfézs]] szakra, majd szolfézsben első díjas lett. Ez a siker megtörte apja ellenállását, így hozzájárult tanulmányai folytatásához, annak költségeihez azonban továbbra sem… Germaine, lelkében némi bosszúvággyal, családi nevét a kissé merész és nevetséges Taillefesse-ről a vonzóbb Tailleferre-re változtatta.


[[1912]]-ben ismerte meg [[Darius Milhaud]]-t, [[Georges Auric]]-ot és [[Arthur Honegger]]t a párizsi konzervatóriumban, eljárt a [[Montmartre]] és a [[Montparnasse]] művészi köreibe, megismerkedett [[Guillaume Apollinaire]]-rel, [[Marie Laurencin]]-nel, [[Paul Fort]]-ral, [[Fernand Léger]]-vel és a szobrász [[Emmanuel Centore]]-ral, aki feleségül vette nővérét, Jeanne-t. [[1913]]-ban első díjat kapott [[összhangzattan]]ból, [[1915]]-ben pedig [[fúga]] tanulmányokból.
[[1912]]-ben ismerte meg [[Darius Milhaud]]-t, [[Georges Auric]]-ot és [[Arthur Honegger]]t a párizsi konzervatóriumban, eljárt a [[Montmartre]] és a [[Montparnasse]] művészi köreibe, megismerkedett [[Guillaume Apollinaire]]-rel, [[Marie Laurencin]]-nel, [[Paul Fort]]-ral, [[Fernand Léger]]-vel és a szobrász [[Emmanuel Centore]]-ral, aki feleségül vette nővérét, Jeanne-t. [[1913]]-ban első díjat kapott [[összhangzattan]]ból, [[1915]]-ben pedig [[fúga]] tanulmányokból.


Szintén a konzervatóriumban kötött barátságot a [[hárfa]]művész ''Caroline Luigini-Tardieu''-vel, ''Alexandre Luigini'' zeneszerző és karmester leányával, aki akkoriban ''Alphonse Hasselmans'' hárfaprofesszor tanársegéde volt. Neki komponálta ''Le Petit Livre de harpe de Madame Tardieu'' című, 18 rövid hárfa darabból álló összeállítását ([[1913]]-[[1917]]).
Szintén a konzervatóriumban kötött barátságot a [[hárfa]]művész ''Caroline Luigini-Tardieu''-vel, ''Alexandre Luigini'' zeneszerző és [[karmester]] leányával, aki akkoriban ''Alphonse Hasselmans'' hárfaprofesszor tanársegéde volt. Neki komponálta ''Le Petit Livre de harpe de Madame Tardieu'' című, 18 rövid hárfa darabból álló összeállítását ([[1913]]-[[1917]]).


Baráti köre is kibővült 1917-ben [[Pablo Picasso|Picasso]]-val és [[Amedeo Modigliani|Modigliani]]val. E festők valamelyikének műtermében került sor a ''Nouveaux Jeunes'' csoport első hangversenyére [[1918]]. [[január 15.|január 15-én]] [[Francis Poulenc]] és [[Louis Durey]] részvételével. Itt előadták ''Jeux de plein air''<ref>[http://www.youtube.com/watch?v=pdhTXU90lSU A ''Jeux de plein air''] a YouTube-on</ref> című két zongorára írt művét és vonósnégyesre írt szonatináját (''Sonatine pour quatuor à cordes''); ebből lett később egy harmadik tétel hozzáadásával a ''Vonósnégyes''.
Baráti köre is kibővült 1917-ben [[Pablo Picasso|Picasso]]-val és [[Amedeo Modigliani|Modigliani]]val. E festők valamelyikének műtermében került sor a ''Nouveaux Jeunes'' csoport első hangversenyére [[1918]]. [[január 15.|január 15-én]] [[Francis Poulenc]] és [[Louis Durey]] részvételével. Itt előadták ''Jeux de plein air''<ref>{{YouTube|pdhTXU90lSU|Germaine Tailleferre: Jeux de plein air (1918)}}</ref> című két zongorára írt művét és vonósnégyesre írt szonatináját ''(Sonatine pour quatuor à cordes)''; ebből lett később egy harmadik tétel hozzáadásával a ''Vonósnégyes''.


''Henri Collet'' zenekritikushoz kötődik a ''Les Six'' zeneszerzői csoport létrehozásának ötlete, az [[Orosz ötök]] mintájára: a ''Comœdia'' nevű újságban [[1920]]-ban publikált két cikkében vetette fel a gondolatot. Bár a csoport közös alkotó tevékenysége igen szerény volt<ref>Bővebben lásd a [[Francia hatok]] szócikkben.</ref>, életük végéig jó barátok maradtak, mi több: gyermekeik a mai napig találkozgatnak egymással. Az a szóbeszéd, hogy Louis Durey lett volna az oka a csoport eróziójának és szétesésének (azzal, hogy visszautasította a részvételt Cocteau balettjének, a ''Mariés de la tour Eiffel'' című balett zenéjének közös megírásában), így nem igaz. A feladatot eredetileg Auric kapta, de kifutván az időből, megkérte csoportbeli barátait a közreműködésre. Durey, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkoriban nem tartózkodott Párizsban, nem vett részt a projektben. Az viszont igaz, hogy ezzel ellentétbe került Cocteau-val, és [[1924]]-ben ki is lépett a csoportból.
''Henri Collet'' zenekritikushoz kötődik a ''Les Six'' zeneszerzői csoport létrehozásának ötlete, az [[Orosz ötök]] mintájára: a ''Comœdia'' című lapban [[1920]]-ban publikált két cikkében vetette fel a gondolatot. Bár a csoport közös alkotó tevékenysége igen szerény volt,<ref>Bővebben lásd a [[Francia hatok]] szócikkben.</ref> életük végéig jó barátok maradtak, mi több: gyermekeik a mai napig találkozgatnak egymással. Az a szóbeszéd, hogy Louis Durey lett volna az oka a csoport eróziójának és szétesésének (azzal, hogy visszautasította a részvételt Cocteau balettjének, a ''Mariés de la tour Eiffel'' című balett zenéjének közös megírásában), így nem igaz. A feladatot eredetileg Auric kapta, de kifutván az időből, megkérte csoportbeli barátait a közreműködésre. Durey, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkoriban nem tartózkodott Párizsban, nem vett részt a projektben. Az viszont igaz, hogy ezzel ellentétbe került Cocteau-val, és [[1924]]-ben ki is lépett a csoportból.


Tailleferre a ''Première Sonate pour violon et piano'' című darabját a híres [[hegedű]]művész [[Jacques Thibaud]] számára írta, akivel jó barátságban volt. A művet [[1922]]-ben mutatta be Thibaud és [[Alfred Cortot]], Párizsban. [[1923]]-ban a híres ''Ballets suédois'' (Svéd balett) mutatta be sikerrel ''Le Marchand d'oiseaux'' című [[neoklasszikus]] balettjét. A neves mecénás, ''Winnaretta Singer, princesse de Polignac'' ugyanilyen stílusú zongoraversenyt rendelt tőle; ennek sikeres premierje is Alfred Cortot nevéhez fűződik, [[1925]]-ben, [[Philadelphia|Philadelphiában]].
Tailleferre a ''Première Sonate pour violon et piano'' című darabját a híres [[hegedű]]művész [[Jacques Thibaud]] számára írta, akivel jó barátságban volt. A művet [[1922]]-ben mutatta be Thibaud és [[Alfred Cortot]], Párizsban. [[1923]]-ban a híres ''Ballets suédois'' (Svéd balett) mutatta be sikerrel ''Le Marchand d'oiseaux'' című [[neoklasszikus]] balettjét. A neves mecénás, ''Winnaretta Singer, princesse de Polignac'' ugyanilyen stílusú zongoraversenyt rendelt tőle; ennek sikeres premierje is Alfred Cortot nevéhez fűződik, [[1925]]-ben, [[Philadelphia (Pennsylvania)|Philadelphiában]].
[[file:Maurice Ravel 1925.jpg|bélyegkép|balra|<center>Maurice Ravel (1925)</center>]]
[[file:Maurice Ravel 1925.jpg|bélyegkép|balra|<center>Maurice Ravel (1925)</center>]]
Ebben az időszakban Tailleferre egyre több időt töltött [[Maurice Ravel]] társaságában, [[Montfort-l'Amaury]]-ban. [[Saint-Jean-de-Luz]]-ban, [[Biarritz]]-hez közel találkoztak [[1919]]-[[1920]]-ban. Ravel, aki érdeklődött a fiatal zeneszerzők iránt, tanácsokkal látta el mind a komponálással, mind a [[hangszerelés]]sel kapcsolatban, és bátorította, hogy készüljön fel a [[Római-díj]]ra. Ezek a rendszeres találkozások, melyeket gyakran ''Montfort'' környéki sétákkal fűszereztek , mindig hosszú és fárasztó órákkal végződtek a zongora mellett; [[1930]]-ban aztán rejtélyes okból véget értek. Tailleferre nem találkozott többé Ravellel, és soha nem beszélt az okáról, még közeli barátainak sem.
Ebben az időszakban Tailleferre egyre több időt töltött [[Maurice Ravel]] társaságában, [[Montfort-l’Amaury]]-ban. [[Saint-Jean-de-Luz]]-ban, [[Biarritz]]-hez közel találkoztak [[1919]]-[[1920]]-ban. Ravel, aki érdeklődött a fiatal zeneszerzők iránt, tanácsokkal látta el mind a komponálással, mind a [[hangszerelés]]sel kapcsolatban, és bátorította, hogy készüljön fel a [[Római-díj]]ra. Ezek a rendszeres találkozások, melyeket gyakran ''Montfort'' környéki sétákkal fűszereztek , mindig hosszú és fárasztó órákkal végződtek a zongora mellett; [[1930]]-ban aztán rejtélyes okból véget értek. Tailleferre nem találkozott többé Ravellel, és soha nem beszélt az okáról, még közeli barátainak sem.


[[1925]]-ben Tailleferre házasságot kötött az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[karikatúra|karikaturista]] ''Ralph Barton''nal és [[Manhattan (városrész)|Manhattan]]ba költözött. Itt közeli ismeretségbe került férje barátaival, különösen [[Charlie Chaplin]]nel. Ebben az időszakban írta ''Concertino pour harpe'' (Concertino hárfára) című művét, férjének ajánlva. Férje nem méltányolta felesége sikereit és ez nem teremtett kedvező légkört a komponáláshoz. [[1927]]-ben Barton kívánságára a pár Franciaországba költözött, és a zeneszerző elfogadta Paul Claudel felkérését, hogy írjon zenét a tudós [[Marcellin Berthelot]] tiszteletére költött ódájához (''Sous le rempart d'Athènes'' – [[Athén]] bástyái alatt).<ref>Az eredeti partitúra elveszett, de ''Paul Wehage'' zeneszerző, Tailleferre specialista, rekonstruálta.</ref> Tailleferre szintén elkészült a ''La Nouvelle Cythère'' című balettel, amelyet az Orosz balett (Ballets russes) [[1929]]-es évadjára szánt, de a bemutató elmaradt [[Szergej Pavlovics Gyagilev|Gyagilev]] váratlan halála miatt.<ref>Az azóta eltelt hosszú évek alatt úgy hitték, hogy a partitúra teljesen elveszett, de mára már publikálták a kétzongorás változatát. ''Paul Wehage'' pedig meghangszerelte nagy zenekarra és ''orchestre d'harmonie''-re (fa- és rézfúvósokból valamint ütősökből álló együttes).</ref>
[[1925]]-ben Tailleferre házasságot kötött az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[karikatúra|karikaturista]] ''Ralph Barton''nal és [[Manhattan (városrész)|Manhattan]]ba költözött. Itt közeli ismeretségbe került férje barátaival, különösen [[Charlie Chaplin]]nel. Ebben az időszakban írta ''Concertino pour harpe'' (Concertino hárfára) című művét, férjének ajánlva. Férje nem méltányolta felesége sikereit és ez nem teremtett kedvező légkört a komponáláshoz. [[1927]]-ben Barton kívánságára a pár Franciaországba költözött, és a zeneszerző elfogadta [[Paul Claudel]] felkérését, hogy írjon zenét a tudós [[Marcellin Berthelot]] tiszteletére költött ódájához (''Sous le rempart d’Athènes'' – [[Athén]] bástyái alatt).<ref>Az eredeti partitúra elveszett, de ''Paul Wehage'' zeneszerző, Tailleferre specialista, rekonstruálta.</ref> Tailleferre szintén elkészült a ''La Nouvelle Cythère'' című balettel, amelyet az Orosz balett (Ballets russes) [[1929]]-es évadjára szánt, de a bemutató elmaradt [[Szergej Pavlovics Gyagilev|Gyagilev]] váratlan halála miatt.<ref>Az azóta eltelt hosszú évek alatt úgy hitték, hogy a partitúra teljesen elveszett, de mára már publikálták a kétzongorás változatát. ''Paul Wehage'' pedig meghangszerelte nagy zenekarra és ''orchestre d’harmonie''-re (fa- és rézfúvósokból valamint ütősökből álló együttes).</ref>


1929-ben házassága is véget ért Ralph Bartonnal, aki Amerikába való visszatérése után néhány hónappal [[öngyilkosság|öngyilkos]] lett. Az ebben az időben komponált ''Six chansons françaises'' (Hat francia dal) olyan [[15. század|15]]-[[18. század]]i szövegeken alapulnak, melyek rossz sorsú nőkről szólnak. Mindegyik művét egy-egy barátnőjének ajánlotta. Ezek a dalok a [[feminizmus]] ritka példái Tailleferre életművében.
1929-ben házassága is véget ért Ralph Bartonnal, aki Amerikába való visszatérése után néhány hónappal [[öngyilkosság|öngyilkos]] lett. Az ebben az időben komponált ''Six chansons françaises'' (Hat francia dal) olyan [[15. század|15]]-[[18. század]]i szövegeken alapulnak, melyek rossz sorsú nőkről szólnak. Mindegyik művét egy-egy barátnőjének ajánlotta. Ezek a dalok a [[feminizmus]] ritka példái Tailleferre életművében.


[[1931]]-et a zeneszerző ''Zoulaina'' című [[Opéra comique|vígoperájának]] szentelte, amelyet soha nem adtak elő, és amely csak kéziratban maradt fenn, kivéve a híres [[nyitány]]t (''Ouverture''), mely egyike Tailleferre leggyakrabban játszott műveinek. Ez évben hozta világra egyetlen gyermekét, Françoise-t, aki a francia [[jogász|jogásszal]], ''Jean Lageat''-val folytatott viszonyából származott akivel a következő évben aztán frigyre lépett. És már megint: a házasság nem volt jótékony hatással alkotó munkájára, új férje sem támogatta zeneszerzői tevékenységében. Ennek ellenére Tailleferre nagyon termékeny maradt a komponálásban. Ebben az időszakban szerezte a ''Suite pour orchestre de chambre'' ([[Szvit]] [[kamarazene]]karra), ''Divertissement dans le style de Louis XV'' ([[Divertimento]] [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] stílusában) című műveit, hegedűversenyét (''Concerto pour violon''), amelynek eredeti változata elveszett. A ''Deuxième Sonate pour violon et piano'' (2. [[hegedű]]-[[zongora]] [[szonáta]]) ennek egy szűkített változata, [[kadencia]] nélkül. Szintén e korszak termése a ''Concerto grosso pour deux pianos, quatuor de saxophones, huit voix solistes et orchestre'' ([[Concerto grosso]] két zongorára, [[szaxofon]] kvartettre, nyolc szóló énekhangra és zenekarra), [[1934]]-ből. Szintén ebben az időszakban kezdte el filmzenéinek hosszú sorát. [[1937]]-ben [[Paul Valéry]]-vel együttműködve írta meg ''Cantate du Narcisse'' című [[kantáta|kantátáját]], [[szoprán]]ra, [[bariton]]ra, női kórusra és [[vonós hangszerek|vonósokra]]. [[1938]]-ban [[George Enescu (zeneszerző)|George Enescu]] vezényelte hegedűversenyének bemutatóját az Egyesült Államokban.
[[1931]]-et a zeneszerző ''Zoulaina'' című [[Opéra comique|vígoperájának]] szentelte, amelyet soha nem adtak elő, és amely csak kéziratban maradt fenn, kivéve a híres [[nyitány]]t ''(Ouverture)'', mely egyike Tailleferre leggyakrabban játszott műveinek. Ez évben hozta világra egyetlen gyermekét, Françoise-t, aki a francia [[jogász|jogásszal]], ''Jean Lageat''-val folytatott viszonyából származott akivel a következő évben aztán frigyre lépett. És már megint: a házasság nem volt jótékony hatással alkotó munkájára, új férje sem támogatta zeneszerzői tevékenységében. Ennek ellenére Tailleferre nagyon termékeny maradt a komponálásban. Ebben az időszakban szerezte a ''Suite pour orchestre de chambre'' ([[Szvit (zenemű)|Szvit]] [[kamarazene]]karra), ''Divertissement dans le style de Louis XV'' ([[Divertimento]] [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] stílusában) című műveit, hegedűversenyét ''(Concerto pour violon)'', amelynek eredeti változata elveszett. A ''Deuxième Sonate pour violon et piano'' (2. [[hegedű]]-[[zongora]] [[szonáta]]) ennek egy szűkített változata, [[kadencia]] nélkül. Szintén e korszak termése a ''Concerto grosso pour deux pianos, quatuor de saxophones, huit voix solistes et orchestre'' ([[Concerto grosso]] két zongorára, [[szaxofon]] kvartettre, nyolc szóló énekhangra és zenekarra), [[1934]]-ből. Szintén ebben az időszakban kezdte el filmzenéinek hosszú sorát. [[1937]]-ben [[Paul Valéry]]-vel együttműködve írta meg ''Cantate du Narcisse'' című [[kantáta|kantátáját]], [[szoprán]]ra, [[bariton]]ra, női kórusra és [[vonós hangszerek|vonósokra]]. [[1938]]-ban [[George Enescu (zeneszerző)|George Enescu]] vezényelte hegedűversenyének bemutatóját az Egyesült Államokban.


[[1942]] elején fejezte be ''Trois Études pour piano et orchestre'' című művét, amelyet a neves francia zongoraművésznőnek, ''Marguerite Long''nak és barátjának, ''François Lang''nak dedikált. A német hatalomátvétel után nővérével együtt elhagyták Franciaországot. [[Spanyolország]]on át [[Portugália|Portugáliába]] mentek, ahonnan áthajóztak ez Egyesült Államokba. A [[Második világháború|háború]] éveit [[Philadelphia|Philadelphiában]] vészelték át. Keveset komponált ebben az időszakban, minden idejét lekötötte kislánya. Ez időben keletkezett ''Ave Maria'' című kórusa, [[a cappella]] női karra, amelyet a ''Swarthmore College''-ban be is mutattak de sajnos, elveszett.
[[1942]] elején fejezte be ''Trois Études pour piano et orchestre'' című művét, amelyet a neves francia zongoraművésznőnek, ''Marguerite Long''nak és barátjának, ''François Lang''nak dedikált. A német hatalomátvétel után nővérével együtt elhagyták Franciaországot. [[Spanyolország]]on át [[Portugália|Portugáliába]] mentek, ahonnan áthajóztak ez Egyesült Államokba. A [[Második világháború|háború]] éveit [[Philadelphia (Pennsylvania)|Philadelphiában]] vészelték át. Keveset komponált ebben az időszakban, minden idejét lekötötte kislánya. Ez időben keletkezett ''Ave Maria'' című kórusa, [[a cappella]] női karra, amelyet a ''Swarthmore College''-ban be is mutattak, de sajnos, elveszett.


Tailleferre [[1946]]-ban tért vissza hazájába és [[Grasse]]-ban, [[Nizza]] közelében telepedett le. Házassága Lageat-val megromlott, de nem váltak el. Hazatérése utáni első fontosabb műve a ''Paris-Magie'' című balett volt, amelyet a párizsi ''Opéra-Comique''-ban, [[1949]]-ben. Ezt követte a ''Il était un petit navire'' (Volt egyszer egy kis hajó) című ''opéra-comique'', ''Henri Jeanson'' [[szürrealizmus|szürreális]] [[librettó]]jára. A darab, amelyen a színházigazgató és a karmester számos húzást hajtott végre, igen rossz kritikákat kapott, így aztán csak rövid ideig maradt műsoron és nem is publikálták. Ekkoriban írta 2. zongoraversenyét is, amely elveszett, híres hárfaszonátáját (''Sonate pour harpe''), a ''Concertino pour flûte, piano et orchestre'' (Concertino fuvolára, zongorára és zenekarra), a ''Parfums'' című zenés komédiáját (1951), amely szintén elveszett, és a ''Parisiana'' című balettet, amelyet [[Koppenhága|Koppenhágában]] mutattak be, [[1953]]-ban.
Tailleferre [[1946]]-ban tért vissza hazájába és [[Grasse]]-ban, [[Nizza]] közelében telepedett le. Házassága Lageat-val megromlott, de nem váltak el. Hazatérése utáni első fontosabb műve a ''Paris-Magie'' című balett volt, amelyet a párizsi ''Opéra-Comique''-ban, [[1949]]-ben. Ezt követte a ''Il était un petit navire'' (Volt egyszer egy kis hajó) című ''opéra-comique'', ''Henri Jeanson'' [[szürrealizmus|szürreális]] [[librettó]]jára. A darab, amelyen a színházigazgató és a karmester számos húzást hajtott végre, igen rossz kritikákat kapott, így aztán csak rövid ideig maradt műsoron és nem is publikálták. Ekkoriban írta 2. zongoraversenyét is, amely elveszett, híres hárfaszonátáját ''(Sonate pour harpe)'', a ''Concertino pour flûte, piano et orchestre'' (Concertino fuvolára, zongorára és zenekarra), a ''Parfums'' című zenés komédiáját (1951), amely szintén elveszett, és a ''Parisiana'' című balettet, amelyet [[Koppenhága|Koppenhágában]] mutattak be, [[1953]]-ban.


[[1955]]-ben Lageat és Tailleferre hivatalosan is elvált, leányuk, Françoise pedig megszülte gyermekét, ''Elivre de Rudder''-t. Ugyanebben az évben a zeneszerző elkészítette négy rövid ''opéras-comique''-ból álló szériáját a ''Radio France'' számára, melynek címe ''Du style galant au style méchant'' (A gáláns stílustól a gonoszig) volt. A következő években keletkezett a ''Concerto des Vaines Paroles'' (A hiábavaló szavak concertója) ''Jean Tardieu'' szövegére, amely szintén elveszett, kivéve az első, "Allegro Concertant" tétel átiratát. [[1957]]-ben a [[dodekafónia|dodekafóniával]] való rövid kísérletezés után írta ''La Petite Sirène'' (A kis szirén) című operáját, a ''Sonate pour clarinette solo''-t (Szonáta szóló [[klarinét]]ra) és a ''Toccata pour deux pianos''-t ([[Toccata]] két zongorára), ''Gold & Fitzdale'' duó számára. Ez az időszak a ''Le Maître'' (A Mester) című operával zárult, mely [[Eugène Ionesco]] azonos című egyfelvonásos színpadi művén alapult. Időközben leányának magánéleti problémái miatt ő lett unokájának [[gyámság|gyámja]].
[[1955]]-ben Lageat és Tailleferre hivatalosan is elvált, leányuk, Françoise pedig megszülte gyermekét, ''Elivre de Rudder''-t. Ugyanebben az évben a zeneszerző elkészítette négy rövid ''opéras-comique''-ból álló szériáját a ''Radio France'' számára, melynek címe ''Du style galant au style méchant'' (A gáláns stílustól a gonoszig) volt. A következő években keletkezett a ''Concerto des Vaines Paroles'' (A hiábavaló szavak concertója) ''Jean Tardieu'' szövegére, amely szintén elveszett, kivéve az első, "Allegro Concertant" tétel átiratát. [[1957]]-ben a [[dodekafónia|dodekafóniával]] való rövid kísérletezés után írta ''La Petite Sirène'' (A kis szirén) című operáját, a ''Sonate pour clarinette solo''-t (Szonáta szóló [[klarinét]]ra) és a ''Toccata pour deux pianos''-t ([[Toccata]] két zongorára), ''Gold & Fitzdale'' duó számára. Ez az időszak a ''Le Maître'' (A Mester) című operával zárult, mely [[Eugène Ionesco]] azonos című egyfelvonásos színpadi művén alapult. Időközben leányának magánéleti problémái miatt ő lett unokájának [[gyámság|gyámja]].
57. sor: 59. sor:
Az [[1960-as évek]]ben számos televíziós és mozifilmhez komponált zenét, de ekkor írta ''Concerto pour deux guitares''-t (Concerto két gitárra) és a ''Hommage à Rameau''-t (Hódolat [[Jean-Philippe Rameau|Rameau-nak]]), két zongorára és két [[ütőhangszerek|ütőhangszeresre]]. ''Bernard Lefort'' baritonénekessel (aki később a Párizsi Opera igazgatója lett) duót alakított és egész [[Európa|Európát]] végig turnézták. [[1970]]-ben a párizsi ''Schola Cantorum'' professzora lett, de tanulók hiányában le kellett mondania. Közös barátaik révén ismerkedett meg ''Désiré Dondeyne''-nel, jeles zeneszerzővel és karmesterrel, aki darabok írására kérte fel a zenekara számára és segítette néhány projektjének tető alá hozásában.
Az [[1960-as évek]]ben számos televíziós és mozifilmhez komponált zenét, de ekkor írta ''Concerto pour deux guitares''-t (Concerto két gitárra) és a ''Hommage à Rameau''-t (Hódolat [[Jean-Philippe Rameau|Rameau-nak]]), két zongorára és két [[ütőhangszerek|ütőhangszeresre]]. ''Bernard Lefort'' baritonénekessel (aki később a Párizsi Opera igazgatója lett) duót alakított és egész [[Európa|Európát]] végig turnézták. [[1970]]-ben a párizsi ''Schola Cantorum'' professzora lett, de tanulók hiányában le kellett mondania. Közös barátaik révén ismerkedett meg ''Désiré Dondeyne''-nel, jeles zeneszerzővel és karmesterrel, aki darabok írására kérte fel a zenekara számára és segítette néhány projektjének tető alá hozásában.


[[File:Plaque Germaine Tailleferre, 87 rue d'Assas, Paris 6.jpg|bélyegkép|<center>Emléktáblája Párizsban, a ''Rue d'Assas'' 87. alatt.</center>]]
[[Fájl:Plaque Germaine Tailleferre, 87 rue d'Assas, Paris 6.jpg|bélyegkép|<center>Emléktáblája Párizsban, a ''Rue d'Assas'' 87. alatt.</center>]]


Az [[1970-es évek]] elejétől egyre nehezebbé vált számára eltartani saját magát és unokáját, ezért [[1976]]-ban, 84 évesen elvállalta az ''École alsacienne''-ben, Párizs egyik leghíresebb privát zene- és mozgásművészeti iskolájában, a tanulók zongorakíséretét. Ez a poszt egy kis plusz jövedelmet is jelentett számára, lehetővé tette, hogy otthonról kimozdulva is aktívan tevékenykedjen, és hogy befejezze műveinek utolsó sorozatát, köztük a ''Sonate pour deux pianos''-t (Szonáta két zongorára), a ''Sérénade en la mineur''-t (A-moll szerenád) négy fúvós hangszerre és zongorára vagy clavecinre, a ''Choral et Variations''-t ([[Korál]] és változatok) két zongorára és zenekarra, a ''Les Vaines paroles'' (Hiábavaló szavak) című ''[[Tempó|allegro]] concertant''-ot és a ''Sonate champêtre'' (Falusi szonáta)<ref>[http://www.classicalmusicnow.com/Tailleferresc.htm Bővebben:] a ''classicalmusicnow.com'' oldalon, angol nyelven. Hozzáférés: 2014-01-10</ref> [[oboa|oboára]] B-[[klarinét]]ra, [[fagott]]ra és zongorára. Utolsó fontos művét 89 évesen írta a francia Kulturális Minisztérium felkérésére, amelyet leginkább egy könyörületes gesztusnak szántak: a ''Concerto de la fidélité'' (A hűség concertója) szoprán hangra és zenekarra, két korábbi munkájának (a Hárfaszonáta és egy korábbi, szoprán hangra és zenekarra írt darab) átdolgozásából született. A hangszerelést a már említett ''Désiré Dondeyne'' végezte.
Az [[1970-es évek]] elejétől egyre nehezebbé vált számára eltartani saját magát és unokáját, ezért [[1976]]-ban, 84 évesen elvállalta az ''École alsacienne''-ben, Párizs egyik leghíresebb privát zene- és mozgásművészeti iskolájában, a tanulók zongorakíséretét. Ez a poszt egy kis plusz jövedelmet is jelentett számára, lehetővé tette, hogy otthonról kimozdulva is aktívan tevékenykedjen, és hogy befejezze műveinek utolsó sorozatát, köztük a ''Sonate pour deux pianos''-t (Szonáta két zongorára), a ''Sérénade en la mineur''-t (A-moll szerenád) négy fúvós hangszerre és zongorára vagy clavecinre, a ''Choral et Variations''-t ([[Korál (zene)|Korál]] és változatok) két zongorára és zenekarra, a ''Les Vaines paroles'' (Hiábavaló szavak) című ''[[Tempó|allegro]] concertant''-ot és a ''Sonate champêtre'' (Falusi szonáta)<ref>[http://www.classicalmusicnow.com/Tailleferresc.htm Bővebben:] {{Wayback|url=http://www.classicalmusicnow.com/Tailleferresc.htm |date=20150109065900 }} a ''classicalmusicnow.com'' oldalon, angol nyelven. Hozzáférés: 2014-01-10</ref> [[oboa|oboára]] B-[[klarinét]]ra, [[fagott]]ra és zongorára. Utolsó fontos művét 89 évesen írta a francia Kulturális Minisztérium felkérésére, amelyet leginkább egy könyörületes gesztusnak szántak: a ''Concerto de la fidélité'' (A hűség concertója) szoprán hangra és zenekarra, két korábbi munkájának (a Hárfaszonáta és egy korábbi, szoprán hangra és zenekarra írt darab) átdolgozásából született. A hangszerelést a már említett ''Désiré Dondeyne'' végezte.


Tailleferre egészen a halálát megelőző néhány hétig komponált. 1983. november 7-én hunyt el Párizsban és ''Quincy-Voisins'' köztemetőjében nyugszik, ''Meaux'' közelében.
Tailleferre egészen a halálát megelőző néhány hétig komponált. 1983. november 7-én hunyt el Párizsban és ''Quincy-Voisins'' köztemetőjében nyugszik, ''Meaux'' közelében.
66. sor: 68. sor:
Tailleferre műveinek hat katalógusa is létezik, amelyek azonban sem a művek számozását, sem címeiket illetően nincsenek összhangban egymással. Ezek egyike az a lista, amely ''Georges Hacquard'' könyvében (''Germaine Tailleferre : La Dame des Six'' – Germaine Tailleferre: A Hatok hölgytagja, L'Harmattan, 1999) szerepel, azonban a művek nem a komponista által adott címeket viselik. A jegyzék, amit az alábbiakban közreadunk, három fő forrásra támaszkodik:
Tailleferre műveinek hat katalógusa is létezik, amelyek azonban sem a művek számozását, sem címeiket illetően nincsenek összhangban egymással. Ezek egyike az a lista, amely ''Georges Hacquard'' könyvében (''Germaine Tailleferre : La Dame des Six'' – Germaine Tailleferre: A Hatok hölgytagja, L'Harmattan, 1999) szerepel, azonban a művek nem a komponista által adott címeket viselik. A jegyzék, amit az alábbiakban közreadunk, három fő forrásra támaszkodik:


# az a katalógus, amelyet maga a zeneszerző bocsátott a SACEM (Société des auteurs, compositeurs et éditeurs de musique, francia zenei szerzői jogi szervezet) rendelkezésére, számítógépes illetve papír alapú listákon ;
# az a katalógus, amelyet maga a zeneszerző bocsátott a SACEM (Société des auteurs, compositeurs et éditeurs de musique, francia zenei szerzői jogi szervezet) rendelkezésére, számítógépes illetve papír alapú listákon
# azok a művek, amelyeket könnyű beazonosítani: publikált kompozíciók, [[filmzene|filmzenék]], [[televízió]]s és [[rádió]]s darabok zenéi, amelyek az ''INA (Institut national de l'audiovisuel)'' illetve a ''BNF (Bibliothèque nationale de France)'' nyilvántartásaiban megtalálhatók ;
# azok a művek, amelyeket könnyű beazonosítani: publikált kompozíciók, [[filmzene|filmzenék]], [[televízió]]s és [[rádió]]s darabok zenéi, amelyek az ''INA (Institut national de l'audiovisuel)'' illetve a ''BNF (Bibliothèque nationale de France)'' nyilvántartásaiban megtalálhatók
# az a ''Robert Orledge'' zenetudós által összeállított katalógus (''A Centenary Appraisal'', Muziek & Wetenshap, 1992), amely minden általa tanulmányozott kézirat teljes és szigorú leírását adja: hely, oldalszám, formátum, stb.
# az a ''Robert Orledge'' zenetudós által összeállított katalógus (''A Centenary Appraisal'', Muziek & Wetenshap, 1992), amely minden általa tanulmányozott kézirat teljes és szigorú leírását adja: hely, oldalszám, formátum, stb.


Ez utóbbi katalógus volt a vezérfonál az alábbi lista összeállításánál, a művek keletkezésének dátuma szerinti felépítésben<ref>Erősen valószínű, hogy további művek is léteznek, azonban mindenek előtt bizonyítani kell, hogy valóban léteznek, mielőtt említenénk őket.</ref>.
Ez utóbbi katalógus volt a vezérfonál az alábbi lista összeállításánál, a művek keletkezésének dátuma szerinti felépítésben.<ref>Erősen valószínű, hogy további művek is léteznek, azonban mindenekelőtt bizonyítani kell, hogy valóban léteznek, mielőtt említenénk őket.</ref>


* 1909 : ''Impromptu pour piano'' (Impromptu [[zongora|zongorára]]) ;
* 1909 : ''Impromptu pour piano'' (Impromptu [[zongora|zongorára]])
* 1910 : ''Premières Prouesses'', zongorára, négy kézre ;
* 1910 : ''Premières Prouesses'', zongorára, négy kézre
* 1910 : ''Morceau de lecture pour harpe'' ([[Hangverseny]]darab [[hárfa|hárfára]]) ;
* 1910 : ''Morceau de lecture pour harpe'' ([[Hangverseny]]darab [[hárfa|hárfára]])
* 1912 : ''Fantaisie sur un thème de G. Cassade'' (Fantázia G. Cassade egy témájára), zongorás kvintettre ;
* 1912 : ''Fantaisie sur un thème de G. Cassade'' (Fantázia G. Cassade egy témájára), zongorás kvintettre
* 1913 : ''Berceuse pour violon et piano'' (Bölcsődal [[hegedű]]re és zongorára) ;
* 1913 : ''Berceuse pour violon et piano'' (Bölcsődal [[hegedű]]re és zongorára)
*:Ezt a művet ''Henri Dallier'' professzornak ajánlotta, aki a párizsi konzervatóriumban volt akkoriban a tanára. A darab a ''Le Monde musical''-ban jelent meg, 1914-ben és úgy értékelték Tailleferre zenéjét, hogy „[[Robert Schumann|Schumann]] és [[Gabriel Fauré|Fauré]] szerencsés hatását tükrözi”.
*:Ezt a művet ''Henri Dallier'' professzornak ajánlotta, aki a párizsi konzervatóriumban volt akkoriban a tanára. A darab a ''Le Monde musical''-ban jelent meg, 1914-ben és úgy értékelték Tailleferre zenéjét, hogy „[[Robert Schumann|Schumann]] és [[Gabriel Fauré|Fauré]] szerencsés hatását tükrözi”.
* 1913 : ''Romance pour piano'' ([[Románc (zenei műfaj)|Románc ]]zongorára<ref>[http://www.youtube.com/watch?v=uJLsUeZAOd0 ''Romance pour piano''] a YouTube-on</ref>) ;
* 1913 : ''Romance pour piano'' ([[Románc (zenei műfaj)|Románc]] zongorára<ref>{{YouTube|uJLsUeZAOd0|Germaine Tailleferre: Romance (1913)}}</ref>)
* 1913-1917 : ''Le Petit Livre de harpe de Mme Tardieu'' (Madame Tardieu kis hárfás könyve), amelyet ''Caroline Luigini-Tardieu'' [[hárfa]]művész számára írt ;
* 1913-1917 : ''Le Petit Livre de harpe de Mme Tardieu'' (Madame Tardieu kis hárfás könyve), amelyet ''Caroline Luigini-Tardieu'' [[hárfa]]művész számára írt
* 1916-1917 : ''Trio pour piano, violon et violoncelle'' (Trió zongorára, hegedűre és [[cselló]]ra) ;
* 1916-1917 : ''Trio pour piano, violon et violoncelle'' (Trió zongorára, hegedűre és [[cselló]]ra)
*:(A mű háromtételes – ''Assez animé'', ''Calme sans lenteur'', ''Très animé'' – és a [[Első világháború|háború]] miatt nem mutatták be. A szerző csak [[1978]]-ban foglalkozott vele újra (ld.: 1978-as ''Trio'').
*:(A mű háromtételes – ''Assez animé'', ''Calme sans lenteur'', ''Très animé'' – és a [[Első világháború|háború]] miatt nem mutatták be. A szerző csak [[1978]]-ban foglalkozott vele újra (ld.: 1978-as ''Trio'').
[[file:Jacques Thibaud 01.jpg|bélyegkép|<center>Jacques Thibaud, 1920 körül</center>]]
[[file:Jacques Thibaud 01.jpg|bélyegkép|<center>Jacques Thibaud, 1920 körül</center>]]
[[file:Alfred Cortot 01.jpg|bélyegkép|<center>Alfred Cortot</center>]]
[[file:Alfred Cortot 01.jpg|bélyegkép|<center>Alfred Cortot</center>]]
* 1917 : ''Jeux de plein air'' (Játékok a szabadban), két zongorára és [[zenekar]]ra ;
* 1917 : ''Jeux de plein air'' (Játékok a szabadban), két zongorára és [[zenekar]]ra
* 1917-1919 : ''Quatuor à cordes'' ([[Vonósnégyes]]);
* 1917-1919 : ''Quatuor à cordes'' ([[Vonósnégyes]]);
* 1917 : ''Calme et sans lenteur'' (Nyugodtan, de nem lassan), hegedűre, csellóra és zongorára<ref>Az 1917-es ''Trio'' súlyponti tétele.</ref> ;
* 1917 : ''Calme et sans lenteur'' (Nyugodtan, de nem lassan), hegedűre, csellóra és zongorára;<ref>Az 1917-es ''Trio'' súlyponti tétele.</ref>
* 1918 : ''Image'' (Kép), [[fuvola|fuvolára]], [[Billentyűs hangszerek|billentyűs hangszerre]], zongorára és [[Vonós hangszerek|vonósokra]] ;
* 1918 : ''Image'' (Kép), [[fuvola|fuvolára]], [[Billentyűs hangszerek|billentyűs hangszerre]], zongorára és [[Vonós hangszerek|vonósokra]]
* 1918 : ''Image'' (Kép), zongorára, négy kézre ;
* 1918 : ''Image'' (Kép), zongorára, négy kézre
* 1919 : ''Pastorale'' ([[Pasztorál]]), zongorára ;
* 1919 : ''Pastorale'' ([[Pasztorál]]), zongorára
* 1920 : ''Morceau symphonique'', ([[Szimfonikus zenekar|Szimfonikus]] darab), zongorára és zenekarra ;
* 1920 : ''Morceau symphonique'', ([[Szimfonikus zenekar|Szimfonikus]] darab), zongorára és zenekarra
* 1920 : ''Très Vite'' (Nagyon gyorsan), zongorára ;
* 1920 : ''Très Vite'' (Nagyon gyorsan), zongorára
* 1920 : ''Hommage à Debussy'' (Hódolat [[Claude Debussy|Debussynek]], zongorára ;
* 1920 : ''Hommage à Debussy'' (Hódolat [[Claude Debussy|Debussynek]], zongorára
* 1920 : ''Ballade'' ([[Ballada]]), zongorára és zenekarra ;
* 1920 : ''Ballade'' ([[Ballada]]), zongorára és zenekarra
* 1920 : ''Fandango'' ([[Fandango]]), két zongorára ;
* 1920 : ''Fandango'' ([[Fandango]]), két zongorára
* 1921 : ''Les Mariés de la tour Eiffel : Quadrille / Valse des dépêches'' („Az [[Eiffel-torony]] jegyespárja” című balett két tétele), zenekarra ;
* 1921 : ''Les Mariés de la tour Eiffel : Quadrille / Valse des dépêches'' („Az [[Eiffel-torony]] jegyespárja” című balett két tétele), zenekarra
* 1921 : ''Première sonate pour violon et piano'' (1. hegedű-zongora [[szonáta]]) ;
* 1921 : ''Première sonate pour violon et piano'' (1. hegedű-zongora [[szonáta]])
*:A művet [[Jacques Thibaud]] számára írta, és ő is mutatta be [[Alfred Cortot]]-val, [[1922]]. [[június 17.|június 17-én]], a ''Vieux-Colombier'' színházban.
*:A művet [[Jacques Thibaud]] számára írta, és ő is mutatta be [[Alfred Cortot]]-val, [[1922]]. [[június 17.|június 17-én]], a ''Vieux-Colombier'' színházban.
* 1923 : ''Le Marchand d'oiseaux'' (A madárvásár), [[balett]] zenekarra

* 1923 : ''Le Marchand d'oiseaux'' (A madárvásár), [[balett]] zenekarra ;
* 1923 : ''Concerto n° 1 pour piano et orchestre'' (1. [[zongoraverseny]])
⚫
* 1924 : ''Adagio'' ([[Adagio]]), hegedűre és zongorára
* 1923 : ''Concerto n° 1 pour piano et orchestre'' (1. [[zongoraverseny]]) ;
⚫
* 1924 : ''Adagio'' ([[Adagio]]), hegedűre és zongorára ;
*:Az 1. zongoraverseny ''Adagio'' tételének átirata, melyet Tailleferre és ''Claude Lévy'' hegedűművész mutatott be [[1924]]. [[november 6.|november 6-án]].
*:Az 1. zongoraverseny ''Adagio'' tételének átirata, melyet Tailleferre és ''Claude Lévy'' hegedűművész mutatott be [[1924]]. [[november 6.|november 6-án]].
* 1925 : ''Berceuse du petit éléphant'' (A kis [[elefántfélék|elefánt]] bölcsődala), szóló énekhangra, kórusra és kürtökre ;
* 1925 : ''Berceuse du petit éléphant'' (A kis [[elefántfélék|elefánt]] bölcsődala), szóló énekhangra, kórusra és kürtökre
* 1925 : ''Mon cousin de Cayenne'' ([[Cayenne]]-i [[rokonság|unokatestvérem]]), együttesre ;
* 1925 : ''Mon cousin de Cayenne'' ([[Cayenne]]-i [[rokonság|unokatestvérem]]), együttesre
* 1925 : ''Ban'da'', kórusra és zenekarra ;
* 1925 : ''Ban'da'', kórusra és zenekarra
* 1927 : ''Concertino pour harpe et orchestre'' (Concertino hárfára és zenekarra);
* 1927 : ''Concertino pour harpe et orchestre'' (Concertino hárfára és zenekarra);
* 1927 : ''Sous le rempart d'Athènes'' ([[Athén]] bástyái alatt), zenekarra ;
* 1927 : ''Sous le rempart d'Athènes'' ([[Athén]] bástyái alatt), zenekarra
* 1928 : ''Deux valses pour deux pianos'' (Két keringő két zongorára) ;
* 1928 : ''Deux valses pour deux pianos'' (Két keringő két zongorára)
* 1928 : ''Pastorale en la bémol'' (A-moll [[pasztorál]]), zongorára ;
* 1928 : ''Pastorale en la bémol'' (A-moll [[pasztorál]]), zongorára
* 1928 : ''Sicilienne'' ([[Siciliano]]), zongorára ;
* 1928 : ''Sicilienne'' ([[Siciliano]]), zongorára
* 1928 : ''Nocturne pour deux barytons et ensemble'' ([[Nocturne]] két [[bariton]]ra és együttesre) ;
* 1928 : ''Nocturne pour deux barytons et ensemble'' ([[Nocturne]] két [[bariton]]ra és együttesre)
* 1929 : ''La Nouvelle Cythère'' (Tahiti), két zongorára és zenekarra ;
* 1929 : ''La Nouvelle Cythère'' (Tahiti), két zongorára és zenekarra
* 1929 : ''Six chansons françaises'' (Hat francia dal), énekhangra és zongorára ;
* 1929 : ''Six chansons françaises'' (Hat francia dal), énekhangra és zongorára
* 1929 : ''Pastorale en ut'' ([[Dúr hangsor|C-dúr]] pasztorál), zongorára ;
* 1929 : ''Pastorale en ut'' ([[Dúr hangsor|C-dúr]] pasztorál), zongorára
* 1929 : ''Pastorale inca'' ([[Inkák|Inka]] pasztorál), zongorára ;
* 1929 : ''Pastorale inca'' ([[Inkák|Inka]] pasztorál), zongorára
* 1929 : ''Vocalise-étude'' (Vocalise etűd), [[szoprán]]ra és zongorára ;
* 1929 : ''Vocalise-étude'' (Vocalise etűd), [[szoprán]]ra és zongorára
* 1930 : ''Fleurs de France'' (Franciaország virágai), zongorára vagy vonószenekarra ;
* 1930 : ''Fleurs de France'' (Franciaország virágai), zongorára vagy vonószenekarra
* 1931 : ''Zoulaïna'', [[opéra comique]] ''Charles Hirsch'' [[librettó]]jára ;
* 1931 : ''Zoulaïna'', [[opéra comique]] ''Charles Hirsch'' [[librettó]]jára
* 1932 : ''Ouverture'', (Zenekari [[nyitány]]) ;
* 1932 : ''Ouverture'', (Zenekari [[nyitány]])
* 1934 : ''Largo'' ([[Tempó|Largo]]), hegedűre és zongorára ;
* 1934 : ''Largo'' ([[Tempó|Largo]]), hegedűre és zongorára
* 1934 : ''La Chasse à l'enfant'' (Gyerekvadászat, [[Jacques Prévert]] versére), énekhangra és zongorára ;
* 1934 : ''La Chasse à l'enfant'' (Gyerekvadászat, [[Jacques Prévert]] versére), énekhangra és zongorára
* 1934 : ''La Chanson de l'éléphant'' (Az elefánt dala), énekhangra és zongorára ;
* 1934 : ''La Chanson de l'éléphant'' (Az elefánt dala), énekhangra és zongorára
* 1934 : ''Deux sonnets de Lord Byron'' ([[George Byron|Lord Byron]] két [[szonett]]je), szopránra és zongorára ;
* 1934 : ''Deux sonnets de Lord Byron'' ([[George Byron|Lord Byron]] két [[szonett]]je), szopránra és zongorára
* 1934 : ''Concerto pour deux pianos, chœur, saxophones et orchestre'' ([[Concerto]] két zongorára, kórusra, szaxofonokra és zenekarra) ;
* 1934 : ''Concerto pour deux pianos, chœur, saxophones et orchestre'' ([[Concerto]] két zongorára, kórusra, szaxofonokra és zenekarra)
* 1935 : ''Divertissement dans le style Louis XV'' ([[Divertimento]] [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] stílusában), zenekarra ;
* 1935 : ''Divertissement dans le style Louis XV'' ([[Divertimento]] [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] stílusában), zenekarra
* 1935 : ''Les Souliers'' (A cipők), filmzene ;
* 1935 : ''Les Souliers'' (A cipők), filmzene
* 1935 : ''Chanson de Firmin'' (Firmin dala, ''Henri Jeanson'' versére), énekhangra és zongorára ;
* 1935 : ''Chanson de Firmin'' (Firmin dala, ''Henri Jeanson'' versére), énekhangra és zongorára
* 1936 : ''Cadences pour le Concerto pour piano n° 22 de Mozart'' ([[Kadencia]] [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] [[Mozart: Zongoraverseny No. 22|Esz-dúr (K.482)]] zongoraversenyéhez);
* 1936 : ''Cadences pour le Concerto pour piano n° 22 de Mozart'' ([[Kadencia]] [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] [[Mozart: Zongoraverseny No. 22|Esz-dúr (K.482)]] zongoraversenyéhez);
* 1936 : ''Cadences pour le Concerto pour piano n° 15 de Haydn'' (Kadencia [[Joseph Haydn|Haydn]] No. 15<ref>A sorszám hivatkozás kérdéses, ugyanis [[Joseph Haydn műveinek listája]] a 15. (F-dúr) versenyműről azt írja, hogy elveszett.</ref> zongoraversenyéhez) ;
* 1936 : ''Cadences pour le Concerto pour piano n° 15 de Haydn'' (Kadencia [[Joseph Haydn|Haydn]] No. 15<ref>A sorszám hivatkozás kérdéses, ugyanis [[Joseph Haydn műveinek listája]] a 15. (F-dúr) versenyműről azt írja, hogy elveszett.</ref> zongoraversenyéhez)
* 1936 : ''Concerto pour violon et orchestre'' ([[Hegedűverseny]]) ;
* 1936 : ''Concerto pour violon et orchestre'' ([[Hegedűverseny]])
*:A művet ''Yvonne Astruc'' hegedűművész mutatta be [[1936]]. [[november 22.|november 22-én]], Párizsban, ''Pierre Monteux'' vezényletével.
*:A művet ''Yvonne Astruc'' hegedűművész mutatta be [[1936]]. [[november 22.|november 22-én]], Párizsban, ''Pierre Monteux'' vezényletével.
* 1937 : ''Au pavillion d'Alsace'' ([[Elzász]]i vendéglőben), zongorára<ref>[http://www.youtube.com/watch?v=3lrkWKE9Hmk Au pavillion d'Alsace] a YouTube-on. Hozzáférés: [2014-01-13]</ref> ;
* 1937 : ''Au pavillion d'Alsace'' ([[Elzász]]i vendéglőben), zongorára;<ref>{{YouTube|3lrkWKE9Hmk|Germaine Tailleferre: Au Pavillon d'Alsace (1937)}}</ref>
* 1937 : ''Provincia'' (Provincia), filmzene ;
* 1937 : ''Provincia'' (Provincia), filmzene
* 1937 : ''Symphonie graphique'' (Rajzolt szimfónia), filmzene ;
* 1937 : ''Symphonie graphique'' (Rajzolt szimfónia), filmzene
* 1937 : ''Sur les routes d'acier'' (Vasúton), filmzene ;
* 1937 : ''Sur les routes d'acier'' (Vasúton), filmzene
* 1937 : ''Terre d'effort et de liberté'' (A törekvés és a szabadság földje), filmzene ;
* 1937 : ''Terre d'effort et de liberté'' (A törekvés és a szabadság földje), filmzene
* 1937 : ''Ces dames aux chapeaux verts'' (Ezek a zöldkalapos hölgyek, ''Germaine Acremant'' regénye alapján), filmzene ;
* 1937 : ''Ces dames aux chapeaux verts'' (Ezek a zöldkalapos hölgyek, ''Germaine Acremant'' regénye alapján), filmzene
* 1938 : ''Cantate du Narcisse'' ([[Kantáta]][[Narkisszosz|Narcissusról]]) , magas fekvésű baritonra<ref>„''Bariton Martin''”, amelyet a [[18. század]]i bariton énekes, ''Jean-Blaise Martin'' után neveznek így.</ref>, szopránra, kórusra, vonósokra és [[üstdob]]ra ;
* 1938 : ''Cantate du Narcisse'' ([[Kantáta]][[Narkisszosz|Narcissusról]]) , magas fekvésű baritonra,<ref>„''Bariton Martin''”, amelyet a [[18. század]]i bariton énekes, ''Jean-Blaise Martin'' után neveznek így.</ref> szopránra, kórusra, vonósokra és [[üstdob]]ra
* 1938 : ''Le Petit Chose'' (A kis izé), filmzene ;
* 1938 : ''Le Petit Chose'' (A kis izé), filmzene
* 1939 : ''Prélude et Fugue'' ([[Prelúdium]] és [[fúga]], [[orgona (hangszer)|orgonára]], [[trombita|trombitára]] és [[harsona|harsonára]] ''ad libitum'' ;
* 1939 : ''Prélude et Fugue'' ([[Prelúdium]] és [[fúga]], [[orgona (hangszer)|orgonára]], [[trombita|trombitára]] és [[harsona|harsonára]] ''ad libitum''
* 1940 : ''Bretagne'' ([[Bretagne]]), filmzene ;
* 1940 : ''Bretagne'' ([[Bretagne]]), filmzene
* 1941 : ''Les Deux Timides'' (A két gyáva), filmzene ;
* 1941 : ''Les Deux Timides'' (A két gyáva), filmzene
* 1942 : ''Trois études pour piano et orchestre'' (Három etűd zongorára és zenekarra) ;
* 1942 : ''Trois études pour piano et orchestre'' (Három etűd zongorára és zenekarra)
* 1942 : ''Pastorale pour violon et piano'' (Pasztorál hegedűre és zongorára)<ref>E mű eredeti változata fuvolára és zongorára íródott; a szerző a két változatot együtt adta közre egy [[philadelphia]]i kiadónál.</ref> ;
* 1942 : ''Pastorale pour violon et piano'' (Pasztorál hegedűre és zongorára);<ref>E mű eredeti változata fuvolára és zongorára íródott; a szerző a két változatot együtt adta közre egy [[Philadelphia (Pennsylvania)|philadelphiai]] kiadónál.</ref>
* 1943 : ''Deux danses du marin de Bolivar'' ([[Simón Bolívar|Bolívar]] matrózainak két tánca) , zongorára ;
* 1943 : ''Deux danses du marin de Bolivar'' ([[Simón Bolívar|Bolívar]] matrózainak két tánca) , zongorára
* 1946 : ''Les Confidences d'un microphone'' (Egy [[mikrofon]] titkai), zongorára; rádiós zenemű ;
* 1946 : ''Les Confidences d'un microphone'' (Egy [[mikrofon]] titkai), zongorára; rádiós zenemű
* 1946 : ''Intermezzo pour deux pianos'' (Intermezzo két zongorára);
* 1946 : ''Intermezzo pour deux pianos'' (Intermezzo két zongorára);
⚫
* 1946 : ''Intermezzo pour flûte et piano'' (Intermezzo fuvolára és zongorára)
[[file:Luigi Loir - Le marché aux puces, Porte de Clignancourt.jpg|bélyegkép|350px|<center>A Porte de Clignancourt-i bolhapiac, ''Luigi Loir'' festménye alapján. <br />A Párizs északi külvárosában működő ''Saint-Ouen'' bolhapiac ihlette a ''Paris-Magie'' balett megalkotását.</center>]]
⚫
* 1946 : ''Coïncidences'' (Véletlen egybeesések), filmzene
⚫
* 1946 : ''Intermezzo pour flûte et piano'' (Intermezzo fuvolára és zongorára) ;
* 1948 : ''Paris-Magie'' (Paris-Magie), balett zenekarra és két zongorára
⚫
* 1946 : ''Coïncidences'' (Véletlen egybeesések), filmzene ;
* 1948 : ''Paris-Magie'' (Paris-Magie), balett zenekarra és két zongorára ;
* 1949 : ''Quadrille'' (Francia négyes), balett zenekarra
* 1949 : ''Quadrille'' (Francia négyes), balett zenekarra ;
* 1949 : ''Paysages de France'' (Franciaország tájai), zenekari [[Szvit (zenemű)|szvit]]
⚫
* 1949 : ''Paris sentimental'' (A szentimentális Párizs), énekhangra és zongorára ''Marthe Lacloche'' szövege alapján
* 1949 : ''Paysages de France'' (Franciaország tájai), zenekari [[szvit]] ;
⚫
* 1950 : ''Les Marchés du Sud'' (Vásárok [[Égtáj|Délen]]), filmzene
⚫
* 1949 : ''Paris sentimental'' (A szentimentális Párizs), énekhangra és zongorára ''Marthe Lacloche'' szövege alapján ;
⚫
* 1951 : ''Deuxième sonate pour violon et piano'' (2. hegedű-zongora szonáta)
⚫
* 1950 : ''Les Marchés du Sud'' (Vásárok [[Égtáj|Délen]]), filmzene ;
⚫
* 1951 : ''Deuxième sonate pour violon et piano'' (2. hegedű-zongora szonáta) ;
*:Az 1936-os ''Concerto'' átirata, az azt bemutató ''Yvonne Astruc''-nek ajánlva. A szonátáról 1951-ben készült felvétel a komponista és ''Jane Gautier'' hegedűművész előadásában, a ''Maison de la Radio''-ban.
*:Az 1936-os ''Concerto'' átirata, az azt bemutató ''Yvonne Astruc''-nek ajánlva. A szonátáról 1951-ben készült felvétel a komponista és ''Jane Gautier'' hegedűművész előadásában, a ''Maison de la Radio''-ban.
* 1951 : ''Parfums' (Parfümök), zenés komédia ;
* 1951 : ''Parfums' (Parfümök), zenés komédia''
* 1951 : ''Il était un petit navire'' (Volt egyszer egy kis hajó), [[opéra comique]], ''Henri Jeanson'' szövegére ;
* 1951 : ''Il était un petit navire'' (Volt egyszer egy kis hajó), [[opéra comique]], ''Henri Jeanson'' szövegére
* 1951 : ''Il était un petit navire'' (Volt egyszer egy kis hajó), szvit két zongorára ;
* 1951 : ''Il était un petit navire'' (Volt egyszer egy kis hajó), szvit két zongorára
* 1951-1954 : ''La Bohème éternelle'' (Az örök bohém), színpadi zene ;
* 1951-1954 : ''La Bohème éternelle'' (Az örök bohém), színpadi zene
* 1951 (?) : ''Chant chinois'' ([[Kína]]i dal), zongorára ;
* 1951 (?) : ''Chant chinois'' ([[Kína]]i dal), zongorára
* 1951 : ''Concerto n° 2 pour piano et orchestre'' (2. zongoraverseny) ;
* 1951 : ''Concerto n° 2 pour piano et orchestre'' (2. zongoraverseny)
* 1952 : ''Sarabande de la ''Guirlande'' de Campra'' ([[Sarabande]] a ''Guirlande De campra'' című alkotásból – a [[Francia hatok|Le Six]] csoport egyik, részleges együttműködésben készült művéből), zenekarra ;
* 1952 : ''Sarabande de la ''Guirlande'' de Campra'' ([[Sarabande]] a ''Guirlande De campra'' című alkotásból – a [[Francia hatok|Le Six]] csoport egyik, részleges együttműködésben készült művéből), zenekarra
* 1952 : ''Seule dans la forêt'' (Egyedül az erdőben), zongorára ;
* 1952 : ''Seule dans la forêt'' (Egyedül az erdőben), zongorára
* 1952 : ''Dans la clairière'', zongorára ;
* 1952 : ''Dans la clairière'', zongorára
* 1952 : ''Concertino pour flûte, piano et orchestre à cordes'' (Concertino fuvolára, zongorára és vonószenekarra) ;
* 1952 : ''Concertino pour flûte, piano et orchestre à cordes'' (Concertino fuvolára, zongorára és vonószenekarra)
* 1952 : ''Sicilienne pour flûte et deux pianos'' ([[Siciliano]] fuvolára és két zongorára);
* 1952 : ''Sicilienne pour flûte et deux pianos'' ([[Siciliano]] fuvolára és két zongorára);
* 1952 : ''Le Roi de la création'' (A teremtés királya), filmzene ;
* 1952 : ''Le Roi de la création'' (A teremtés királya), filmzene
* 1952 : ''Valse pour le funambule'' (Kötéltáncos keringő), zongora ;
* 1952 : ''Valse pour le funambule'' (Kötéltáncos keringő), zongora
* 1952 : ''Caroline au pays natal'' (Caroline a szülőföldjén), filmzene ;
* 1952 : ''Caroline au pays natal'' (Caroline a szülőföldjén), filmzene
* 1952 : ''Caroline au palais'' (Caroline a palotában), filmzene ;
* 1952 : ''Caroline au palais'' (Caroline a palotában), filmzene
* 1952 : ''Conférence des animaux'' (Az állatok tanácskozása), rádiós zene ;
* 1952 : ''Conférence des animaux'' (Az állatok tanácskozása), rádiós zene
* 1953 : ''Caroline fait du cinéma'' (Caroline filmet forgat), filmzene ;
* 1953 : ''Caroline fait du cinéma'' (Caroline filmet forgat), filmzene
* 1953 : ''Cher vieux Paris'' (Drága, öreg Párizs), filmzene ;
* 1953 : ''Cher vieux Paris'' (Drága, öreg Párizs), filmzene
* 1953 : ''Caroline du Sud'' ([[Dél-Karolina]]), filmzene ;
* 1953 : ''Caroline du Sud'' ([[Dél-Karolina]]), filmzene
* 1953 : ''Gavarni et son temps'' (Gavarni<ref>Paul Gavarni (eredeti nevén: Sulpice-Guillaume Chevalier) francia festő, divattervező és illusztrátor volt, (1804-1866).</ref> és kora), [[Televízió|TV]]-műsor zenéje ;
* 1953 : ''Gavarni et son temps'' (Gavarni<ref>Paul Gavarni (eredeti nevén: Sulpice-Guillaume Chevalier) francia festő, divattervező és illusztrátor volt, (1804-1866).</ref> és kora), [[Televízió|TV]]-műsor zenéje
* 1953 : ''Parisiana'' (Parisiana), balett zenekarra ;
* 1953 : ''Parisiana'' (Parisiana), balett zenekarra
* 1953 : ''Sonate pour harpe'' (Hárfaszonáta) ;
* 1953 : ''Sonate pour harpe'' (Hárfaszonáta)
* 1953 ? : ''Entre deux guerres'' (Két háború között), filmzene ;
* 1953 ? : ''Entre deux guerres'' (Két háború között), filmzene
* 1954 : ''L'Aigle des rues'' (Az utcák [[sas]]madara), szvit zongorára ;
* 1954 : ''L'Aigle des rues'' (Az utcák [[sas]]madara), szvit zongorára
* 1954 : ''Fugue pour orchestre'' (Fúga zenekarra) ;
* 1954 : ''Fugue pour orchestre'' (Fúga zenekarra)
* 1954 : ''Charlie'' (Charlie), keringő zongorára ;
* 1954 : ''Charlie'' (Charlie), keringő zongorára
* 1954 : ''Deux pièces pour piano'' (Két darab zongorára) ;
* 1954 : ''Deux pièces pour piano'' (Két darab zongorára)
* 1955 : ''Une rouille à l'arsenic'' ([[Arzén (elem)|Arzénnel]] kezelt himlő), énekhangra és zongorára, ''Denise Centore'' szövege alapján ;
* 1955 : ''Une rouille à l'arsenic'' ([[Arzén (elem)|Arzénnel]] kezelt himlő), énekhangra és zongorára, ''Denise Centore'' szövege alapján
* 1955 : ''La Rue Chagrin'' (Bánat utca<ref>[http://www.youtube.com/watch?v=LTU3d9ugQK4 ''La Rue Chagrin''] a YouTube-on</ref>), énekhangra és zongorára ;
* 1955 : ''La Rue Chagrin'' (Bánat utca<ref>{{YouTube|LTU3d9ugQK4|Germaine Tailleferre: La Rue Chagrin (1955)}}</ref>), énekhangra és zongorára
* 1955 : ''Du style galant au style méchant'' (A gáláns stílustól a gonoszig), négy „zseb”opera (''Le Bel Ambitieux'' , ''La Fille d'opéra'', ''Monsieur Petitpois achète un château'', ''La Pauvre Eugénie'') ;
* 1955 : ''Du style galant au style méchant'' (A gáláns stílustól a gonoszig), négy „zseb”opera (''Le Bel Ambitieux'' , ''La Fille d'opéra'', ''Monsieur Petitpois achète un château'', ''La Pauvre Eugénie'')
* 1955 : ''Ici la voix'' (Íme a hang), rádióműsor zenéje, zenekarra ;
* 1955 : ''Ici la voix'' (Íme a hang), rádióműsor zenéje, zenekarra
* 1955 : ''C'est facile à dire'' (Könnyű azt mondani), énekhangra és zongorára ;
* 1955 : ''C'est facile à dire'' (Könnyű azt mondani), énekhangra és zongorára
* 1955 : ''Déjeuner sur l'herbe'' (Ebéd a fűben), énekhangra és zongorára, ''Claude Marcy'' szövegére ;
* 1955 : ''Déjeuner sur l'herbe'' (Ebéd a fűben), énekhangra és zongorára, ''Claude Marcy'' szövegére
* 1955 : ''L'Enfant'' (A gyermek), énekhangra és zongorára ''Claude Marcy'', szövegére ;
* 1955 : ''L'Enfant'' (A gyermek), énekhangra és zongorára ''Claude Marcy'', szövegére
* 1955 : ''Il avait une barbe noire'' (Fekete [[szakáll]]a volt), énekhangra és zongorára, ''Claude Marcy'' szövegére ;
* 1955 : ''Il avait une barbe noire'' (Fekete [[szakáll]]a volt), énekhangra és zongorára, ''Claude Marcy'' szövegére
* 1956 : ''Concerto des vaines paroles'' (A hiábavaló szavak concertója), baritonra, zongorára és zenekarra, Jean Tardieu szövegére ;
* 1956 : ''Concerto des vaines paroles'' (A hiábavaló szavak concertója), baritonra, zongorára és zenekarra, Jean Tardieu szövegére
* 1956 : ''L'Homme, notre ami'' (Az ember, a mi barátunk), filmzene ;
* 1956 : ''L'Homme, notre ami'' (Az ember, a mi barátunk), filmzene
* 1956 : ''Le travail fait le patron'' (Gyakorlat teszi a mestert), filmzene ;
* 1956 : ''Le travail fait le patron'' (Gyakorlat teszi a mestert), filmzene
* 1957 : ''Les Plus Beaux Jours'' (A legszebb napok), filmzene ;
* 1957 : ''Les Plus Beaux Jours'' (A legszebb napok), filmzene
* 1957 : ''Histoires secrètes'' (Titkos történetek), rádióműsor zenéje ;
* 1957 : ''Histoires secrètes'' (Titkos történetek), rádióműsor zenéje
* 1957 : ''Petite suite pour orchestre'' (Kis szvit zenekarra) ;
* 1957 : ''Petite suite pour orchestre'' (Kis szvit zenekarra)
* 1957 : ''La Petite Sirène'' (A kis [[szirén (mitológia)|szirén]]), opera, ''Philippe Soupault'' librettójára ;
* 1957 : ''La Petite Sirène'' (A kis [[szirén (mitológia)|szirén]]), opera, ''Philippe Soupault'' librettójára
* 1957 : ''Sonate pour clarinette solo'' (Szonáta szóló [[klarinét]]ra) ;
* 1957 : ''Sonate pour clarinette solo'' (Szonáta szóló [[klarinét]]ra)
* 1957 : ''Adalbert'' (Adalbert), rádióműsor zenéje ;
* 1957 : ''Adalbert'' (Adalbert), rádióműsor zenéje
* 1957 : ''Toccata pour deux pianos'' ([[Toccata]] két zongorára) ;
* 1957 : ''Toccata pour deux pianos'' ([[Toccata]] két zongorára)
* 1957 : ''Partita pour piano'' ([[Partita]] zongorára) ;
* 1957 : ''Partita pour piano'' ([[Partita]] zongorára)
* 1957 : ''Tante Chinoise et les autres'' (A [[kína]]i [[rokonság|nagynéni]] és a többiek), filmzene szóló fuvolára ;
* 1957 : ''Tante Chinoise et les autres'' (A [[kína]]i [[rokonság|nagynéni]] és a többiek), filmzene szóló fuvolára
* 1959 : ''Mémoires d'une bergère'' (Egy pásztorlány emlékiratai), rádióműsor zenéje ;
* 1959 : ''Mémoires d'une bergère'' (Egy pásztorlány emlékiratai), rádióműsor zenéje
* 1959 : ''Le Maître'' (A Mester), kamara opera, [[Eugène Ionesco]] szövegére ;
* 1959 : ''Le Maître'' (A Mester), kamara opera, [[Eugène Ionesco]] szövegére
* 1960 : ''Temps de pose'' (Expozíciós idők), rádióműsor zenéje ;
* 1960 : ''Temps de pose'' (Expozíciós idők), rádióműsor zenéje
* 1960 : ''La Rentrée des foins'' (A szénásszekér hazaérkezése), filmzene ;
* 1960 : ''La Rentrée des foins'' (A szénásszekér hazaérkezése), filmzene
* 1960 : ''Les Requins sur nos côtes'' ([[Cápák]] a partjainknál), filmzene ;
* 1960 : ''Les Requins sur nos côtes'' ([[Cápák]] a partjainknál), filmzene
* 1961 : ''Les Grandes Personnes'' (A nagy egyéniségek), filmzene ;
* 1961 : ''Les Grandes Personnes'' (A nagy egyéniségek), filmzene
* 1962 : ''Au paradis avec les ânes'' ([[Háziszamár|Szamarakkal]] a [[Édenkert|Paradicsomba]]), TV-műsor zenéje, Francis Jammes versére<ref>[http://www.bourricot.com/Poetes/PriereParadis.html ''Prière pour aller au paradis avec les ânes''], olvasásra.</ref><ref>[http://www.youtube.com/watch?v=pd2yOihVhCo ''Prière pour aller au paradis avec les ânes''], meghallgatásra a YouTube-on.</ref> ;
* 1962 : ''Au paradis avec les ânes'' ([[Házi szamár|Szamarakkal]] a [[Édenkert|Paradicsomba]]), TV-műsor zenéje, Francis Jammes versére;<ref>[http://www.bourricot.com/Poetes/PriereParadis.html ''Prière pour aller au paradis avec les ânes''] {{Wayback|url=http://www.bourricot.com/Poetes/PriereParadis.html |date=20150923194020 }}, olvasásra.</ref><ref>[https://www.youtube.com/watch?v=pd2yOihVhCo ''Prière pour aller au paradis avec les ânes''], meghallgatásra a YouTube-on.</ref>
* 1962 : ''Pancarte pour une porte d'entrée'' (Plakát egy bejárati ajtóra), énekhangra és zongorára, Robert Pinget szövegére ;
* 1962 : ''Pancarte pour une porte d'entrée'' (Plakát egy bejárati ajtóra), énekhangra és zongorára, Robert Pinget szövegére
* 1962 : ''Partita pour hautbois, clarinette, basson et cordes'' (Partita [[oboa|oboára]], [[klarinét]]ra, [[fagott]]ra és vonósokra) ;
* 1962 : ''Partita pour hautbois, clarinette, basson et cordes'' (Partita [[oboa|oboára]], [[klarinét]]ra, [[fagott]]ra és vonósokra)
* 1963 : ''L'Adieu du cavalier'' (A lovag bűcsűja), [[Francis Poulenc]] emlékére, énekhangra és zongorára [[Guillaume Apollinaire]] versére ;
* 1963 : ''L'Adieu du cavalier'' (A lovag bűcsűja), [[Francis Poulenc]] emlékére, énekhangra és zongorára [[Guillaume Apollinaire]] versére
* 1964 : ''Évariste Galois ou l'Éloge des mathématiques'' ([[Évariste Galois]], avagy a [[matematika]] dicsérete), TV-műsor zenéje ;
* 1964 : ''Évariste Galois ou l'Éloge des mathématiques'' ([[Évariste Galois]], avagy a [[matematika]] dicsérete), TV-műsor zenéje
* 1964 : ''Hommage à Rameau'' (Hódolat [[Jean-Philippe Rameau|Rameau-nak]]), két zongorára és négy [[ütőhangszerek|ütőhangszerre]] ;
* 1964 : ''Hommage à Rameau'' (Hódolat [[Jean-Philippe Rameau|Rameau-nak]]), két zongorára és négy [[ütőhangszerek|ütőhangszerre]]
* 1964 : ''Sans merveille'' (Nem csoda), TV-műsor zenéje ;
* 1964 : ''Sans merveille'' (Nem csoda), TV-műsor zenéje
* 1964 : ''Sonata alla Scarlatti'' (Szonáta [[Domenico Scarlatti|Scarlatti]] stílusában), hárfára ;
* 1964 : ''Sonata alla Scarlatti'' (Szonáta [[Domenico Scarlatti|Scarlatti]] stílusában), hárfára
* 1964 ? : ''Concerto pour deux guitares et orchestre'' (Concerto két gitárra és zenekarra) ;
* 1964 ? : ''Concerto pour deux guitares et orchestre'' (Concerto két gitárra és zenekarra)
* 1966 : ''Anatole'' (Anatole), TV-műsor zenéje ;
* 1966 : ''Anatole'' (Anatole), TV-műsor zenéje
* 1969 : ''Amertume'' (Keserűség), fuvolára, oboára, klarinétra, kürtre, hárfára és vonósokra ;
* 1969 : ''Amertume'' (Keserűség), fuvolára, oboára, klarinétra, kürtre, hárfára és vonósokra
* 1969 : ''Angoisse'' (Aggodalom), kamarazenekarra ;
* 1969 : ''Angoisse'' (Aggodalom), kamarazenekarra
* 1969 : ''Entonnement'', oboára, hárfára, zongorára és vonósokra ;
* 1969 : ''Entonnement'', oboára, hárfára, zongorára és vonósokra
* 1969 : ''Jacasseries'' (Pletyka), fuvolára, oboára, klarinétra, csellóra, hárfára és vonósokra ;
* 1969 : ''Jacasseries'' (Pletyka), fuvolára, oboára, klarinétra, csellóra, hárfára és vonósokra
* 1970 : ''Impressionnisme'' ([[Impresszionizmus]]), fuvolára, két zongorára és [[nagybőgő]]re, filmzene ;
* 1970 : ''Impressionnisme'' ([[Impresszionizmus]]), fuvolára, két zongorára és [[nagybőgő]]re, filmzene
* 1972 : ''Barbizon'' ([[Barbizon]]), zongorára ;
* 1972 : ''Barbizon'' ([[Barbizon]]), zongorára
* 1972 : ''Forlane'' (Forlane<ref>Gyors, olasz népi tánc, [[Olaszország]] [[Friuli–Venezia Giulia]] vidékéről, a neve is innen ered.</ref>), fuvolára és zongorára ;
* 1972 : ''Forlane'' (Forlane<ref>Gyors, olasz népi tánc, [[Olaszország]] [[Friuli-Venezia Giulia]] vidékéről, a neve is innen ered.</ref>), fuvolára és zongorára
* 1972 : ''Sonate champêtre'' (Falusi szonáta), oboára, klarinétra, fagottra és zongorára ;
* 1972 : ''Sonate champêtre'' (Falusi szonáta), oboára, klarinétra, fagottra és zongorára
* 1973 : ''Arabesque'' ([[Arabeszk (zene)|Arabeszk]]), klarinétra és zongorára ;
* 1973 : ''Arabesque'' ([[Arabeszk (zene)|Arabeszk]]), klarinétra és zongorára
* 1973 : ''Choral pour trompette et piano'' ([[Korál]] trombitára és zongorára) ;
* 1973 : ''Choral pour trompette et piano'' ([[Korál (zene)|Korál]] trombitára és zongorára)
* 1973 : ''Gaillarde pour trompette et piano'' ([[Gaillarde]] trombitára és zongorára) ;
* 1973 : ''Gaillarde pour trompette et piano'' ([[Gaillarde]] trombitára és zongorára)
* 1973 : ''Rondo pour hautbois et piano'' ([[Rondo (zene)|Rondo]] oboára és zongorára) ;
* 1973 : ''Rondo pour hautbois et piano'' ([[Rondo (zene)|Rondo]] oboára és zongorára)
* 1973 : ''Sonatine pour violon et piano'' ([[Szonatina]] hegedűre és zongorára) ;
* 1973 : ''Sonatine pour violon et piano'' ([[Szonatina]] hegedűre és zongorára)
*:Az [[Aix-en-Provence]]-i fesztivál felkérésére készült, a bemutatón ''Devy Erlih'' (hegedű) és ''Léa Roussel'' (zongora) adta elő. Ez a szerző 3. hegedű-zongora szonátája.
*:Az [[Aix-en-Provence]]-i fesztivál felkérésére készült, a bemutatón ''Devy Erlih'' (hegedű) és ''Léa Roussel'' (zongora) adta elő. Ez a szerző 3. hegedű-zongora szonátája.
* 1974 : ''Sonate pour deux pianos'' (Szonáta két zongorára) ;
* 1974 : ''Sonate pour deux pianos'' (Szonáta két zongorára)
* 1974-1975 : ''Sonate pour piano à quatre mains'' (Zongoraszonáta négy kézre) ;
* 1974-1975 : ''Sonate pour piano à quatre mains'' (Zongoraszonáta négy kézre)
* 1974-1975 : ''Symphonietta pour trompette, tympani et cordes'' (Szimfonietta trombitára, üstdobra és vonósokra) ;
* 1974-1975 : ''Symphonietta pour trompette, tympani et cordes'' (Szimfonietta trombitára, üstdobra és vonósokra)
* 1975 : ''Allegretto pour trois clarinettes (ou trompettes ou saxophones) et piano'' ([[Tempó|Allegretto]] három klarinétra (vagy trombitára, vagy szaxofonra) és zongorára) ;
* 1975 : ''Allegretto pour trois clarinettes (ou trompettes ou saxophones) et piano'' ([[Tempó|Allegretto]] három klarinétra (vagy trombitára, vagy szaxofonra) és zongorára)
* 1975 : ''Escarpolette'' (Hinta), zongorára ;
* 1975 : ''Escarpolette'' (Hinta), zongorára
* 1975 : ''Menuet pour hautbois (clarinette ou saxophone) et piano'' (Menüett oboára (vagy klarinétra, vagy szaxofonra) és zongorára) ;
* 1975 : ''Menuet pour hautbois (clarinette ou saxophone) et piano'' (Menüett oboára (vagy klarinétra, vagy szaxofonra) és zongorára)
* 1975 : ''Piémont des Pyrenées françaises'', filmzene ;
* 1975 : ''Piémont des Pyrenées françaises'', filmzene
* 1975 : ''Singeries'' (Bohóckodás), zongorára ;
* 1975 : ''Singeries'' (Bohóckodás), zongorára
* 1975-1978 ''Trois sonatines pour piano'' (Három szonatina zongorára) ;
* 1975-1978 ''Trois sonatines pour piano'' (Három szonatina zongorára)
* 1975-1981 : ''Enfantines'' (Gyermekségek) , zongorára ;
* 1975-1981 : ''Enfantines'' (Gyermekségek) , zongorára
* 1976 : ''Choral et fugue pour orchestre d'harmonie'' (Korál és fúga ''orchestre d'harmonie''-ra<ref>Fa- és rézfúvósokból valamint ütősökből álló együttes</ref>, a hangszerelést ''Paul Wehage'' végezte ;
* 1976 : ''Choral et fugue pour orchestre d'harmonie'' (Korál és fúga ''orchestre d'harmonie''-ra,<ref>Fa- és rézfúvósokból valamint ütősökből álló együttes</ref> a hangszerelést ''Paul Wehage'' végezte
* 1976 : ''Marche pour orchestre d'harmonie'' ([[Induló]] ''orchestre d'harmonie''-ra), a hangszerelést ''Désiré Dondeyne'' végezte ;
* 1976 : ''Marche pour orchestre d'harmonie'' ([[Induló]] ''orchestre d'harmonie''-ra), a hangszerelést ''Désiré Dondeyne'' végezte
* 1976-1977 : ''Sérénade en la mineur'' ([[Moll hangsor|A-moll]] [[szerenád]]), négy fúvós hangszerre és zongorára vagy clavecinre ;
* 1976-1977 : ''Sérénade en la mineur'' ([[Moll hangsor|A-moll]] [[szerenád]]), négy fúvós hangszerre és zongorára vagy clavecinre
* 1977 : ''Aube'' (Pirkadat), szoprán szólóra és kórusra ''[[a cappella]]'' ;
* 1977 : ''Aube'' (Pirkadat), szoprán szólóra és kórusra ''[[a cappella]]''
* 1977 : ''Nocturne pour orgue'' ([[Nocturne]] [[orgona (hangszer)|orgonára]]) ;
* 1977 : ''Nocturne pour orgue'' ([[Nocturne]] [[orgona (hangszer)|orgonára]])
* 1977 : ''Suite divertimento'' ([[Divertimento]] szvit), zongorára vagy ''orchestre d'harmonie''-re ;
* 1977 : ''Suite divertimento'' ([[Divertimento]] szvit), zongorára vagy ''orchestre d'harmonie''-re
* 1977 : ''Trois chansons de Jean Tardieu'' (Három ''Jean Tardieu''-dal), énekhangra és zongorára ''Jean Tardieu'' verseire ;
* 1977 : ''Trois chansons de Jean Tardieu'' (Három ''Jean Tardieu''-dal), énekhangra és zongorára ''Jean Tardieu'' verseire
* 1977 : ''Un bateau en chocolat'' ([[Csokoládé]][[hajó]]), énekhangra és zongorára, ''Jean Tardieu'' versére ;
* 1977 : ''Un bateau en chocolat'' ([[Csokoládé]][[hajó]]), énekhangra és zongorára, ''Jean Tardieu'' versére
* 1978 : ''Trio pour violon, violoncelle et piano'' (Trió hegedűre, csellóra és zongorára) ;
* 1978 : ''Trio pour violon, violoncelle et piano'' (Trió hegedűre, csellóra és zongorára)
*:A francia Kulturális Minisztérium felkérésére. Germaine Tailleferre átvette az [[1917]]-es ''Trio'' 1. és 3. tételét és közéjük illesztett két új tételt: ''[[Tempó|Allegro vivace]]'' és ''[[Tempó|Moderato]]''.
*:A francia Kulturális Minisztérium felkérésére. Germaine Tailleferre átvette az [[1917]]-es ''Trio'' 1. és 3. tételét és közéjük illesztett két új tételt: ''[[Tempó|Allegro vivace]]'' és ''[[Tempó|Moderato]]''.
* 1979 : ''Choral et deux variations pour vents ou quintette de cuivres'' (Korál és két variáció fúvósokra vagy rézfúvós kvintettre) ;
* 1979 : ''Choral et deux variations pour vents ou quintette de cuivres'' (Korál és két variáció fúvósokra vagy rézfúvós kvintettre)
* 1979 : ''Choral et variations pour deux pianos ou orchestre'' (Korál és változatok két zongorára vagy zenekarra) ;
* 1979 : ''Choral et variations pour deux pianos ou orchestre'' (Korál és változatok két zongorára vagy zenekarra)
* 1979 : ''Menuet en fa pour hautbois, clarinette, basson et piano'' (F-dúr menüett oboára, klarinétra, fagottra és zongorára) ;
* 1979 : ''Menuet en fa pour hautbois, clarinette, basson et piano'' (F-dúr menüett oboára, klarinétra, fagottra és zongorára)
* 1979 : ''Sarabande pour deux instruments ou piano'' ([[Sarabande]] két hangszerre vagy zongorára) ;
* 1979 : ''Sarabande pour deux instruments ou piano'' ([[Sarabande]] két hangszerre vagy zongorára)
* 1980 : ''Suite burlesque'' ([[Burleszk]] szvit), zongorára, négy kézre ;
* 1980 : ''Suite burlesque'' ([[Burleszk]] szvit), zongorára, négy kézre
* 1981 : ''Concerto de la fidélité'' (A hűség concertója), szoprán hangra és zenekarra ;
* 1981 : ''Concerto de la fidélité'' (A hűség concertója), szoprán hangra és zenekarra
* 1982 : ''Vingt leçons de solfège'' (Húsz [[szolmizáció|szolfézs]] lecke), énekhangra és zongorára.
* 1982 : ''Vingt leçons de solfège'' (Húsz [[szolmizáció|szolfézs]] lecke), énekhangra és zongorára


<small>'''Forrás''' : Georges Hacquard, ''La Dame et l'Archet'', CD ismertető szövege, Timpani, 2002.</small>
<small>'''Forrás''' : Georges Hacquard, ''La Dame et l'Archet'', CD ismertető szövege, Timpani, 2002.</small>
267. sor: 267. sor:
== Emlékezete ==
== Emlékezete ==
Egy utca viseli a nevét [[Arcueil]]-ben [[1987]] óta, egy másik pedig ''Quincy-Voisins''-ben [[2003]] novemberétől. Szintén van Germaine-Tailleferre utca ''Vitry-sur-Seine''-ben, ''Bobigny''-ben, [[Tours]]-ban és Párizs XIX. kerületében, a ''Cité de la Musique'' közelében.
Egy utca viseli a nevét [[Arcueil]]-ben [[1987]] óta, egy másik pedig ''Quincy-Voisins''-ben [[2003]] novemberétől. Szintén van Germaine-Tailleferre utca ''Vitry-sur-Seine''-ben, ''Bobigny''-ben, [[Tours]]-ban és Párizs XIX. kerületében, a ''Cité de la Musique'' közelében.

== Jegyzetek ==
⚫
{{jegyzetek}}


== Fordítás ==
== Fordítás ==
275. sor: 278. sor:


==További információk==
==További információk==
* Jacinthe Harbec, ''[http://digitool.library.mcgill.ca/webclient/StreamGate?folder_id=0&dvs=1356179109991~719 Œuvres de Germaine Tailleferre : Du motif à la forme]'', université McGill, Montréal, 1994 {{pdf}}
* Jacinthe Harbec, ''[https://web.archive.org/web/20131104164521/http://digitool.library.mcgill.ca/webclient/StreamGate?folder_id=0&dvs=1356179109991~719 Œuvres de Germaine Tailleferre : Du motif à la forme]'', université McGill, Montréal, 1994 {{pdf}}
* [http://www.thefamouspeople.com/profiles/germaine-tailleferre-346.php Cikk Germaine Tailleferre-ről] a ''thefamouspeople.com'' oldalon, angol nyelven. Hozzáférés: 2014-01-09
* [http://www.thefamouspeople.com/profiles/germaine-tailleferre-346.php Cikk Germaine Tailleferre-ről] a ''thefamouspeople.com'' oldalon, angol nyelven. Hozzáférés: 2014-01-09
* [http://www.classicalmusicnow.com/tailleferre.htm Cikk Germaine Tailleferre-ről] a ''classicalmusicnow.com'' oldalon, angol nyelven. Hozzáférés: 2014-01-09
* [https://web.archive.org/web/20140115085603/http://www.classicalmusicnow.com/tailleferre.htm Cikk Germaine Tailleferre-ről] a ''classicalmusicnow.com'' oldalon, angol nyelven. Hozzáférés: 2014-01-09


== Jegyzetek ==
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Zenetörténet]]
⚫
{{jegyzetek}}


{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|zene||opera}}
{{Portál|zene||opera||Franciaország|-}}


{{DEFAULTSORT:Tailleferre, Germaine}}
{{DEFAULTSORT:Tailleferre, Germaine}}
⚫
[[Kategória:1892-ben született személyek]]
[[Kategória:Francia zeneszerzők]]
[[Kategória:Francia zeneszerzők]]
[[Kategória:Operaszerzők]]
[[Kategória:Zeneszerzőnők]]
[[Kategória:Francia operaszerzők]]
⚫
[[Kategória:1892-ben született személyek]]
[[Kategória:1983-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:1983-ban elhunyt személyek]]

A lap jelenlegi, 2023. október 18., 21:29-kori változata

Germaine Tailleferre
Germaine Tailleferre, Mario Hacquard énekessel a zongoránál
Germaine Tailleferre, Mario Hacquard énekessel a zongoránál
Életrajzi adatok
Születési névMarcelle Germaine Taillefesse
Született1892. április 19.

Saint-Maur-des-Fossés, Franciaország
Származásfrancia
Állampolgárságafrancia
Elhunyt1983. november 7.
(91 évesen)
Párizs, Franciaország
SírhelyQuincy-Voisins
Családja
HázastársRalph Barton
Jean Lageat
GyermekeiFrançoise
Pályafutás
Tevékenységzeneszerző
Műfajokhangszeres muzsika
opera
balett
Hangszerzongora
Híres műveiLe Marchand d'oiseaux (balett)
Cantate du Narcisse
Díjaka Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének főtisztje
IPI névazonosító00149452752
A Wikimédia Commons tartalmaz Germaine Tailleferre témájú médiaállományokat.

Germaine Tailleferre (Saint-Maur-des-Fossés, 1892. április 19. – Párizs, 1983. november 7.) francia zeneszerző, a francia Les Six zeneszerzői csoport tagja.

Előszó[szerkesztés]

„Ami Marie Laurencin[1] a szemnek, az Ő a fülnek” – mondta Jean Cocteau Germaine Tailleferre-ről, a Les Six csoport egyetlen hölgytagjáról, Georges Auric, Louis Durey, Arthur Honegger, Darius Milhaud és Francis Poulenc társaságában.[2]

Hosszú ideig úgy tekintették Tailleferre művészetét, hogy az nem több, mint egy sor bájos zongoradarab, amelyet a két világháború között komponált, és hogy zeneszerzői pályája véget ért a II. világháborúval. Elfeledték, hogy e kis darabokon túl számos kamaraművet, dalokat, két zongoraversenyt, három etűdöt zongorára és zenekarra, egy hegedűversenyt, a lebilincselő Concerto grosso-t két zongorára, szaxofon kvartettre, nyolc énekhangra és zenekarra, négy balettet, négy operát, két operettet és számtalan további művet írt kis együttesekre és nagy zenekarra, többségüket 1945. és halálának éve, 1983. között. A legutóbbi időkig azonban életművének igen nagy része kiadatlan maradt, köztük a két gitárra és zenekarra írt versenymű, amelyet Chris Bilobram és Christina Altmann fedezett fel és vett lemezre 2004-ben, Németországban. Csak most tudjuk felmérni igazán műveinek mennyiségét és értékelni a helyét a 20. század francia zeneművészetében.

Élete[szerkesztés]

Germaine Tailleferre 1892. április 19-én született Saint-Maur-des-Fossés-ban (Val-de-Marne) Marcelle Taillefesse néven.[3] Édesanyját, Marie-Désirée Taillefesse-t apja arra kényszerítette, hogy szakítson jegyesével és menjen férjhez a fiatal Arthur Taillefesse-hez, azon egyszerű okból, hogy ugyanaz volt a vezetéknevük. Ez a megrendezett házasság meglehetősen boldogtalan volt, Marie-Désirée egyetlen vigaszát a gyermekei jelentették.

A fiatal Germaine édesanyjától kezdett zongorát tanulni és igen korán komponálta első rövid darabjait. Apja akarata ellenére és tudta nélkül beiratkozott a párizsi konzervatóriumba, zongora és szolfézs szakra, majd szolfézsben első díjas lett. Ez a siker megtörte apja ellenállását, így hozzájárult tanulmányai folytatásához, annak költségeihez azonban továbbra sem… Germaine, lelkében némi bosszúvággyal, családi nevét a kissé merész és nevetséges Taillefesse-ről a vonzóbb Tailleferre-re változtatta.

1912-ben ismerte meg Darius Milhaud-t, Georges Auric-ot és Arthur Honeggert a párizsi konzervatóriumban, eljárt a Montmartre és a Montparnasse művészi köreibe, megismerkedett Guillaume Apollinaire-rel, Marie Laurencin-nel, Paul Fort-ral, Fernand Léger-vel és a szobrász Emmanuel Centore-ral, aki feleségül vette nővérét, Jeanne-t. 1913-ban első díjat kapott összhangzattanból, 1915-ben pedig fúga tanulmányokból.

Szintén a konzervatóriumban kötött barátságot a hárfaművész Caroline Luigini-Tardieu-vel, Alexandre Luigini zeneszerző és karmester leányával, aki akkoriban Alphonse Hasselmans hárfaprofesszor tanársegéde volt. Neki komponálta Le Petit Livre de harpe de Madame Tardieu című, 18 rövid hárfa darabból álló összeállítását (1913-1917).

Baráti köre is kibővült 1917-ben Picasso-val és Modiglianival. E festők valamelyikének műtermében került sor a Nouveaux Jeunes csoport első hangversenyére 1918. január 15-én Francis Poulenc és Louis Durey részvételével. Itt előadták Jeux de plein air[4] című két zongorára írt művét és vonósnégyesre írt szonatináját (Sonatine pour quatuor à cordes); ebből lett később egy harmadik tétel hozzáadásával a Vonósnégyes.

Henri Collet zenekritikushoz kötődik a Les Six zeneszerzői csoport létrehozásának ötlete, az Orosz ötök mintájára: a Comœdia című lapban 1920-ban publikált két cikkében vetette fel a gondolatot. Bár a csoport közös alkotó tevékenysége igen szerény volt,[5] életük végéig jó barátok maradtak, mi több: gyermekeik a mai napig találkozgatnak egymással. Az a szóbeszéd, hogy Louis Durey lett volna az oka a csoport eróziójának és szétesésének (azzal, hogy visszautasította a részvételt Cocteau balettjének, a Mariés de la tour Eiffel című balett zenéjének közös megírásában), így nem igaz. A feladatot eredetileg Auric kapta, de kifutván az időből, megkérte csoportbeli barátait a közreműködésre. Durey, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkoriban nem tartózkodott Párizsban, nem vett részt a projektben. Az viszont igaz, hogy ezzel ellentétbe került Cocteau-val, és 1924-ben ki is lépett a csoportból.

Tailleferre a Première Sonate pour violon et piano című darabját a híres hegedűművész Jacques Thibaud számára írta, akivel jó barátságban volt. A művet 1922-ben mutatta be Thibaud és Alfred Cortot, Párizsban. 1923-ban a híres Ballets suédois (Svéd balett) mutatta be sikerrel Le Marchand d'oiseaux című neoklasszikus balettjét. A neves mecénás, Winnaretta Singer, princesse de Polignac ugyanilyen stílusú zongoraversenyt rendelt tőle; ennek sikeres premierje is Alfred Cortot nevéhez fűződik, 1925-ben, Philadelphiában.

Maurice Ravel (1925)

Ebben az időszakban Tailleferre egyre több időt töltött Maurice Ravel társaságában, Montfort-l’Amaury-ban. Saint-Jean-de-Luz-ban, Biarritz-hez közel találkoztak 1919-1920-ban. Ravel, aki érdeklődött a fiatal zeneszerzők iránt, tanácsokkal látta el mind a komponálással, mind a hangszereléssel kapcsolatban, és bátorította, hogy készüljön fel a Római-díjra. Ezek a rendszeres találkozások, melyeket gyakran Montfort környéki sétákkal fűszereztek , mindig hosszú és fárasztó órákkal végződtek a zongora mellett; 1930-ban aztán rejtélyes okból véget értek. Tailleferre nem találkozott többé Ravellel, és soha nem beszélt az okáról, még közeli barátainak sem.

1925-ben Tailleferre házasságot kötött az amerikai karikaturista Ralph Bartonnal és Manhattanba költözött. Itt közeli ismeretségbe került férje barátaival, különösen Charlie Chaplinnel. Ebben az időszakban írta Concertino pour harpe (Concertino hárfára) című művét, férjének ajánlva. Férje nem méltányolta felesége sikereit és ez nem teremtett kedvező légkört a komponáláshoz. 1927-ben Barton kívánságára a pár Franciaországba költözött, és a zeneszerző elfogadta Paul Claudel felkérését, hogy írjon zenét a tudós Marcellin Berthelot tiszteletére költött ódájához (Sous le rempart d’Athènes – Athén bástyái alatt).[6] Tailleferre szintén elkészült a La Nouvelle Cythère című balettel, amelyet az Orosz balett (Ballets russes) 1929-es évadjára szánt, de a bemutató elmaradt Gyagilev váratlan halála miatt.[7]

1929-ben házassága is véget ért Ralph Bartonnal, aki Amerikába való visszatérése után néhány hónappal öngyilkos lett. Az ebben az időben komponált Six chansons françaises (Hat francia dal) olyan 15-18. századi szövegeken alapulnak, melyek rossz sorsú nőkről szólnak. Mindegyik művét egy-egy barátnőjének ajánlotta. Ezek a dalok a feminizmus ritka példái Tailleferre életművében.

1931-et a zeneszerző Zoulaina című vígoperájának szentelte, amelyet soha nem adtak elő, és amely csak kéziratban maradt fenn, kivéve a híres nyitányt (Ouverture), mely egyike Tailleferre leggyakrabban játszott műveinek. Ez évben hozta világra egyetlen gyermekét, Françoise-t, aki a francia jogásszal, Jean Lageat-val folytatott viszonyából származott akivel a következő évben aztán frigyre lépett. És már megint: a házasság nem volt jótékony hatással alkotó munkájára, új férje sem támogatta zeneszerzői tevékenységében. Ennek ellenére Tailleferre nagyon termékeny maradt a komponálásban. Ebben az időszakban szerezte a Suite pour orchestre de chambre (Szvit kamarazenekarra), Divertissement dans le style de Louis XV (Divertimento XV. Lajos stílusában) című műveit, hegedűversenyét (Concerto pour violon), amelynek eredeti változata elveszett. A Deuxième Sonate pour violon et piano (2. hegedű-zongora szonáta) ennek egy szűkített változata, kadencia nélkül. Szintén e korszak termése a Concerto grosso pour deux pianos, quatuor de saxophones, huit voix solistes et orchestre (Concerto grosso két zongorára, szaxofon kvartettre, nyolc szóló énekhangra és zenekarra), 1934-ből. Szintén ebben az időszakban kezdte el filmzenéinek hosszú sorát. 1937-ben Paul Valéry-vel együttműködve írta meg Cantate du Narcisse című kantátáját, szopránra, baritonra, női kórusra és vonósokra. 1938-ban George Enescu vezényelte hegedűversenyének bemutatóját az Egyesült Államokban.

1942 elején fejezte be Trois Études pour piano et orchestre című művét, amelyet a neves francia zongoraművésznőnek, Marguerite Longnak és barátjának, François Langnak dedikált. A német hatalomátvétel után nővérével együtt elhagyták Franciaországot. Spanyolországon át Portugáliába mentek, ahonnan áthajóztak ez Egyesült Államokba. A háború éveit Philadelphiában vészelték át. Keveset komponált ebben az időszakban, minden idejét lekötötte kislánya. Ez időben keletkezett Ave Maria című kórusa, a cappella női karra, amelyet a Swarthmore College-ban be is mutattak, de sajnos, elveszett.

Tailleferre 1946-ban tért vissza hazájába és Grasse-ban, Nizza közelében telepedett le. Házassága Lageat-val megromlott, de nem váltak el. Hazatérése utáni első fontosabb műve a Paris-Magie című balett volt, amelyet a párizsi Opéra-Comique-ban, 1949-ben. Ezt követte a Il était un petit navire (Volt egyszer egy kis hajó) című opéra-comique, Henri Jeanson szürreális librettójára. A darab, amelyen a színházigazgató és a karmester számos húzást hajtott végre, igen rossz kritikákat kapott, így aztán csak rövid ideig maradt műsoron és nem is publikálták. Ekkoriban írta 2. zongoraversenyét is, amely elveszett, híres hárfaszonátáját (Sonate pour harpe), a Concertino pour flûte, piano et orchestre (Concertino fuvolára, zongorára és zenekarra), a Parfums című zenés komédiáját (1951), amely szintén elveszett, és a Parisiana című balettet, amelyet Koppenhágában mutattak be, 1953-ban.

1955-ben Lageat és Tailleferre hivatalosan is elvált, leányuk, Françoise pedig megszülte gyermekét, Elivre de Rudder-t. Ugyanebben az évben a zeneszerző elkészítette négy rövid opéras-comique-ból álló szériáját a Radio France számára, melynek címe Du style galant au style méchant (A gáláns stílustól a gonoszig) volt. A következő években keletkezett a Concerto des Vaines Paroles (A hiábavaló szavak concertója) Jean Tardieu szövegére, amely szintén elveszett, kivéve az első, "Allegro Concertant" tétel átiratát. 1957-ben a dodekafóniával való rövid kísérletezés után írta La Petite Sirène (A kis szirén) című operáját, a Sonate pour clarinette solo-t (Szonáta szóló klarinétra) és a Toccata pour deux pianos-t (Toccata két zongorára), Gold & Fitzdale duó számára. Ez az időszak a Le Maître (A Mester) című operával zárult, mely Eugène Ionesco azonos című egyfelvonásos színpadi művén alapult. Időközben leányának magánéleti problémái miatt ő lett unokájának gyámja.

Az 1960-as években számos televíziós és mozifilmhez komponált zenét, de ekkor írta Concerto pour deux guitares-t (Concerto két gitárra) és a Hommage à Rameau-t (Hódolat Rameau-nak), két zongorára és két ütőhangszeresre. Bernard Lefort baritonénekessel (aki később a Párizsi Opera igazgatója lett) duót alakított és egész Európát végig turnézták. 1970-ben a párizsi Schola Cantorum professzora lett, de tanulók hiányában le kellett mondania. Közös barátaik révén ismerkedett meg Désiré Dondeyne-nel, jeles zeneszerzővel és karmesterrel, aki darabok írására kérte fel a zenekara számára és segítette néhány projektjének tető alá hozásában.

Emléktáblája Párizsban, a Rue d'Assas 87. alatt.

Az 1970-es évek elejétől egyre nehezebbé vált számára eltartani saját magát és unokáját, ezért 1976-ban, 84 évesen elvállalta az École alsacienne-ben, Párizs egyik leghíresebb privát zene- és mozgásművészeti iskolájában, a tanulók zongorakíséretét. Ez a poszt egy kis plusz jövedelmet is jelentett számára, lehetővé tette, hogy otthonról kimozdulva is aktívan tevékenykedjen, és hogy befejezze műveinek utolsó sorozatát, köztük a Sonate pour deux pianos-t (Szonáta két zongorára), a Sérénade en la mineur-t (A-moll szerenád) négy fúvós hangszerre és zongorára vagy clavecinre, a Choral et Variations-t (Korál és változatok) két zongorára és zenekarra, a Les Vaines paroles (Hiábavaló szavak) című allegro concertant-ot és a Sonate champêtre (Falusi szonáta)[8] oboára B-klarinétra, fagottra és zongorára. Utolsó fontos művét 89 évesen írta a francia Kulturális Minisztérium felkérésére, amelyet leginkább egy könyörületes gesztusnak szántak: a Concerto de la fidélité (A hűség concertója) szoprán hangra és zenekarra, két korábbi munkájának (a Hárfaszonáta és egy korábbi, szoprán hangra és zenekarra írt darab) átdolgozásából született. A hangszerelést a már említett Désiré Dondeyne végezte.

Tailleferre egészen a halálát megelőző néhány hétig komponált. 1983. november 7-én hunyt el Párizsban és Quincy-Voisins köztemetőjében nyugszik, Meaux közelében.

Művei[szerkesztés]

Tailleferre műveinek hat katalógusa is létezik, amelyek azonban sem a művek számozását, sem címeiket illetően nincsenek összhangban egymással. Ezek egyike az a lista, amely Georges Hacquard könyvében (Germaine Tailleferre : La Dame des Six – Germaine Tailleferre: A Hatok hölgytagja, L'Harmattan, 1999) szerepel, azonban a művek nem a komponista által adott címeket viselik. A jegyzék, amit az alábbiakban közreadunk, három fő forrásra támaszkodik:

  1. az a katalógus, amelyet maga a zeneszerző bocsátott a SACEM (Société des auteurs, compositeurs et éditeurs de musique, francia zenei szerzői jogi szervezet) rendelkezésére, számítógépes illetve papír alapú listákon
  2. azok a művek, amelyeket könnyű beazonosítani: publikált kompozíciók, filmzenék, televíziós és rádiós darabok zenéi, amelyek az INA (Institut national de l'audiovisuel) illetve a BNF (Bibliothèque nationale de France) nyilvántartásaiban megtalálhatók
  3. az a Robert Orledge zenetudós által összeállított katalógus (A Centenary Appraisal, Muziek & Wetenshap, 1992), amely minden általa tanulmányozott kézirat teljes és szigorú leírását adja: hely, oldalszám, formátum, stb.

Ez utóbbi katalógus volt a vezérfonál az alábbi lista összeállításánál, a művek keletkezésének dátuma szerinti felépítésben.[9]

  • 1909 : Impromptu pour piano (Impromptu zongorára)
  • 1910 : Premières Prouesses, zongorára, négy kézre
  • 1910 : Morceau de lecture pour harpe (Hangversenydarab hárfára)
  • 1912 : Fantaisie sur un thème de G. Cassade (Fantázia G. Cassade egy témájára), zongorás kvintettre
  • 1913 : Berceuse pour violon et piano (Bölcsődal hegedűre és zongorára)
    Ezt a művet Henri Dallier professzornak ajánlotta, aki a párizsi konzervatóriumban volt akkoriban a tanára. A darab a Le Monde musical-ban jelent meg, 1914-ben és úgy értékelték Tailleferre zenéjét, hogy „Schumann és Fauré szerencsés hatását tükrözi”.
  • 1913 : Romance pour piano (Románc zongorára[10])
  • 1913-1917 : Le Petit Livre de harpe de Mme Tardieu (Madame Tardieu kis hárfás könyve), amelyet Caroline Luigini-Tardieu hárfaművész számára írt
  • 1916-1917 : Trio pour piano, violon et violoncelle (Trió zongorára, hegedűre és csellóra)
    (A mű háromtételes – Assez animé, Calme sans lenteur, Très animé – és a háború miatt nem mutatták be. A szerző csak 1978-ban foglalkozott vele újra (ld.: 1978-as Trio).
Jacques Thibaud, 1920 körül
Alfred Cortot
  • 1917 : Jeux de plein air (Játékok a szabadban), két zongorára és zenekarra
  • 1917-1919 : Quatuor à cordes (Vonósnégyes);
  • 1917 : Calme et sans lenteur (Nyugodtan, de nem lassan), hegedűre, csellóra és zongorára;[11]
  • 1918 : Image (Kép), fuvolára, billentyűs hangszerre, zongorára és vonósokra
  • 1918 : Image (Kép), zongorára, négy kézre
  • 1919 : Pastorale (Pasztorál), zongorára
  • 1920 : Morceau symphonique, (Szimfonikus darab), zongorára és zenekarra
  • 1920 : Très Vite (Nagyon gyorsan), zongorára
  • 1920 : Hommage à Debussy (Hódolat Debussynek, zongorára
  • 1920 : Ballade (Ballada), zongorára és zenekarra
  • 1920 : Fandango (Fandango), két zongorára
  • 1921 : Les Mariés de la tour Eiffel : Quadrille / Valse des dépêches („Az Eiffel-torony jegyespárja” című balett két tétele), zenekarra
  • 1921 : Première sonate pour violon et piano (1. hegedű-zongora szonáta)
    A művet Jacques Thibaud számára írta, és ő is mutatta be Alfred Cortot-val, 1922. június 17-én, a Vieux-Colombier színházban.
  • 1923 : Le Marchand d'oiseaux (A madárvásár), balett zenekarra
  • 1923 : Concerto n° 1 pour piano et orchestre (1. zongoraverseny)
  • 1924 : Adagio (Adagio), hegedűre és zongorára
    Az 1. zongoraverseny Adagio tételének átirata, melyet Tailleferre és Claude Lévy hegedűművész mutatott be 1924. november 6-án.
  • 1925 : Berceuse du petit éléphant (A kis elefánt bölcsődala), szóló énekhangra, kórusra és kürtökre
  • 1925 : Mon cousin de Cayenne (Cayenne-i unokatestvérem), együttesre
  • 1925 : Ban'da, kórusra és zenekarra
  • 1927 : Concertino pour harpe et orchestre (Concertino hárfára és zenekarra);
  • 1927 : Sous le rempart d'Athènes (Athén bástyái alatt), zenekarra
  • 1928 : Deux valses pour deux pianos (Két keringő két zongorára)
  • 1928 : Pastorale en la bémol (A-moll pasztorál), zongorára
  • 1928 : Sicilienne (Siciliano), zongorára
  • 1928 : Nocturne pour deux barytons et ensemble (Nocturne két baritonra és együttesre)
  • 1929 : La Nouvelle Cythère (Tahiti), két zongorára és zenekarra
  • 1929 : Six chansons françaises (Hat francia dal), énekhangra és zongorára
  • 1929 : Pastorale en ut (C-dúr pasztorál), zongorára
  • 1929 : Pastorale inca (Inka pasztorál), zongorára
  • 1929 : Vocalise-étude (Vocalise etűd), szopránra és zongorára
  • 1930 : Fleurs de France (Franciaország virágai), zongorára vagy vonószenekarra
  • 1931 : Zoulaïna, opéra comique Charles Hirsch librettójára
  • 1932 : Ouverture, (Zenekari nyitány)
  • 1934 : Largo (Largo), hegedűre és zongorára
  • 1934 : La Chasse à l'enfant (Gyerekvadászat, Jacques Prévert versére), énekhangra és zongorára
  • 1934 : La Chanson de l'éléphant (Az elefánt dala), énekhangra és zongorára
  • 1934 : Deux sonnets de Lord Byron (Lord Byron két szonettje), szopránra és zongorára
  • 1934 : Concerto pour deux pianos, chœur, saxophones et orchestre (Concerto két zongorára, kórusra, szaxofonokra és zenekarra)
  • 1935 : Divertissement dans le style Louis XV (Divertimento XV. Lajos stílusában), zenekarra
  • 1935 : Les Souliers (A cipők), filmzene
  • 1935 : Chanson de Firmin (Firmin dala, Henri Jeanson versére), énekhangra és zongorára
  • 1936 : Cadences pour le Concerto pour piano n° 22 de Mozart (Kadencia Mozart Esz-dúr (K.482) zongoraversenyéhez);
  • 1936 : Cadences pour le Concerto pour piano n° 15 de Haydn (Kadencia Haydn No. 15[12] zongoraversenyéhez)
  • 1936 : Concerto pour violon et orchestre (Hegedűverseny)
    A művet Yvonne Astruc hegedűművész mutatta be 1936. november 22-én, Párizsban, Pierre Monteux vezényletével.
  • 1937 : Au pavillion d'Alsace (Elzászi vendéglőben), zongorára;[13]
  • 1937 : Provincia (Provincia), filmzene
  • 1937 : Symphonie graphique (Rajzolt szimfónia), filmzene
  • 1937 : Sur les routes d'acier (Vasúton), filmzene
  • 1937 : Terre d'effort et de liberté (A törekvés és a szabadság földje), filmzene
  • 1937 : Ces dames aux chapeaux verts (Ezek a zöldkalapos hölgyek, Germaine Acremant regénye alapján), filmzene
  • 1938 : Cantate du Narcisse (KantátaNarcissusról) , magas fekvésű baritonra,[14] szopránra, kórusra, vonósokra és üstdobra
  • 1938 : Le Petit Chose (A kis izé), filmzene
  • 1939 : Prélude et Fugue (Prelúdium és fúga, orgonára, trombitára és harsonára ad libitum
  • 1940 : Bretagne (Bretagne), filmzene
  • 1941 : Les Deux Timides (A két gyáva), filmzene
  • 1942 : Trois études pour piano et orchestre (Három etűd zongorára és zenekarra)
  • 1942 : Pastorale pour violon et piano (Pasztorál hegedűre és zongorára);[15]
  • 1943 : Deux danses du marin de Bolivar (Bolívar matrózainak két tánca) , zongorára
  • 1946 : Les Confidences d'un microphone (Egy mikrofon titkai), zongorára; rádiós zenemű
  • 1946 : Intermezzo pour deux pianos (Intermezzo két zongorára);
  • 1946 : Intermezzo pour flûte et piano (Intermezzo fuvolára és zongorára)
  • 1946 : Coïncidences (Véletlen egybeesések), filmzene
  • 1948 : Paris-Magie (Paris-Magie), balett zenekarra és két zongorára
  • 1949 : Quadrille (Francia négyes), balett zenekarra
  • 1949 : Paysages de France (Franciaország tájai), zenekari szvit
  • 1949 : Paris sentimental (A szentimentális Párizs), énekhangra és zongorára Marthe Lacloche szövege alapján
  • 1950 : Les Marchés du Sud (Vásárok Délen), filmzene
  • 1951 : Deuxième sonate pour violon et piano (2. hegedű-zongora szonáta)
    Az 1936-os Concerto átirata, az azt bemutató Yvonne Astruc-nek ajánlva. A szonátáról 1951-ben készült felvétel a komponista és Jane Gautier hegedűművész előadásában, a Maison de la Radio-ban.
  • 1951 : Parfums' (Parfümök), zenés komédia
  • 1951 : Il était un petit navire (Volt egyszer egy kis hajó), opéra comique, Henri Jeanson szövegére
  • 1951 : Il était un petit navire (Volt egyszer egy kis hajó), szvit két zongorára
  • 1951-1954 : La Bohème éternelle (Az örök bohém), színpadi zene
  • 1951 (?) : Chant chinois (Kínai dal), zongorára
  • 1951 : Concerto n° 2 pour piano et orchestre (2. zongoraverseny)
  • 1952 : Sarabande de la Guirlande de Campra (Sarabande a Guirlande De campra című alkotásból – a Le Six csoport egyik, részleges együttműködésben készült művéből), zenekarra
  • 1952 : Seule dans la forêt (Egyedül az erdőben), zongorára
  • 1952 : Dans la clairière, zongorára
  • 1952 : Concertino pour flûte, piano et orchestre à cordes (Concertino fuvolára, zongorára és vonószenekarra)
  • 1952 : Sicilienne pour flûte et deux pianos (Siciliano fuvolára és két zongorára);
  • 1952 : Le Roi de la création (A teremtés királya), filmzene
  • 1952 : Valse pour le funambule (Kötéltáncos keringő), zongora
  • 1952 : Caroline au pays natal (Caroline a szülőföldjén), filmzene
  • 1952 : Caroline au palais (Caroline a palotában), filmzene
  • 1952 : Conférence des animaux (Az állatok tanácskozása), rádiós zene
  • 1953 : Caroline fait du cinéma (Caroline filmet forgat), filmzene
  • 1953 : Cher vieux Paris (Drága, öreg Párizs), filmzene
  • 1953 : Caroline du Sud (Dél-Karolina), filmzene
  • 1953 : Gavarni et son temps (Gavarni[16] és kora), TV-műsor zenéje
  • 1953 : Parisiana (Parisiana), balett zenekarra
  • 1953 : Sonate pour harpe (Hárfaszonáta)
  • 1953 ? : Entre deux guerres (Két háború között), filmzene
  • 1954 : L'Aigle des rues (Az utcák sasmadara), szvit zongorára
  • 1954 : Fugue pour orchestre (Fúga zenekarra)
  • 1954 : Charlie (Charlie), keringő zongorára
  • 1954 : Deux pièces pour piano (Két darab zongorára)
  • 1955 : Une rouille à l'arsenic (Arzénnel kezelt himlő), énekhangra és zongorára, Denise Centore szövege alapján
  • 1955 : La Rue Chagrin (Bánat utca[17]), énekhangra és zongorára
  • 1955 : Du style galant au style méchant (A gáláns stílustól a gonoszig), négy „zseb”opera (Le Bel Ambitieux , La Fille d'opéra, Monsieur Petitpois achète un château, La Pauvre Eugénie)
  • 1955 : Ici la voix (Íme a hang), rádióműsor zenéje, zenekarra
  • 1955 : C'est facile à dire (Könnyű azt mondani), énekhangra és zongorára
  • 1955 : Déjeuner sur l'herbe (Ebéd a fűben), énekhangra és zongorára, Claude Marcy szövegére
  • 1955 : L'Enfant (A gyermek), énekhangra és zongorára Claude Marcy, szövegére
  • 1955 : Il avait une barbe noire (Fekete szakálla volt), énekhangra és zongorára, Claude Marcy szövegére
  • 1956 : Concerto des vaines paroles (A hiábavaló szavak concertója), baritonra, zongorára és zenekarra, Jean Tardieu szövegére
  • 1956 : L'Homme, notre ami (Az ember, a mi barátunk), filmzene
  • 1956 : Le travail fait le patron (Gyakorlat teszi a mestert), filmzene
  • 1957 : Les Plus Beaux Jours (A legszebb napok), filmzene
  • 1957 : Histoires secrètes (Titkos történetek), rádióműsor zenéje
  • 1957 : Petite suite pour orchestre (Kis szvit zenekarra)
  • 1957 : La Petite Sirène (A kis szirén), opera, Philippe Soupault librettójára
  • 1957 : Sonate pour clarinette solo (Szonáta szóló klarinétra)
  • 1957 : Adalbert (Adalbert), rádióműsor zenéje
  • 1957 : Toccata pour deux pianos (Toccata két zongorára)
  • 1957 : Partita pour piano (Partita zongorára)
  • 1957 : Tante Chinoise et les autres (A kínai nagynéni és a többiek), filmzene szóló fuvolára
  • 1959 : Mémoires d'une bergère (Egy pásztorlány emlékiratai), rádióműsor zenéje
  • 1959 : Le Maître (A Mester), kamara opera, Eugène Ionesco szövegére
  • 1960 : Temps de pose (Expozíciós idők), rádióműsor zenéje
  • 1960 : La Rentrée des foins (A szénásszekér hazaérkezése), filmzene
  • 1960 : Les Requins sur nos côtes (Cápák a partjainknál), filmzene
  • 1961 : Les Grandes Personnes (A nagy egyéniségek), filmzene
  • 1962 : Au paradis avec les ânes (Szamarakkal a Paradicsomba), TV-műsor zenéje, Francis Jammes versére;[18][19]
  • 1962 : Pancarte pour une porte d'entrée (Plakát egy bejárati ajtóra), énekhangra és zongorára, Robert Pinget szövegére
  • 1962 : Partita pour hautbois, clarinette, basson et cordes (Partita oboára, klarinétra, fagottra és vonósokra)
  • 1963 : L'Adieu du cavalier (A lovag bűcsűja), Francis Poulenc emlékére, énekhangra és zongorára Guillaume Apollinaire versére
  • 1964 : Évariste Galois ou l'Éloge des mathématiques (Évariste Galois, avagy a matematika dicsérete), TV-műsor zenéje
  • 1964 : Hommage à Rameau (Hódolat Rameau-nak), két zongorára és négy ütőhangszerre
  • 1964 : Sans merveille (Nem csoda), TV-műsor zenéje
  • 1964 : Sonata alla Scarlatti (Szonáta Scarlatti stílusában), hárfára
  • 1964 ? : Concerto pour deux guitares et orchestre (Concerto két gitárra és zenekarra)
  • 1966 : Anatole (Anatole), TV-műsor zenéje
  • 1969 : Amertume (Keserűség), fuvolára, oboára, klarinétra, kürtre, hárfára és vonósokra
  • 1969 : Angoisse (Aggodalom), kamarazenekarra
  • 1969 : Entonnement, oboára, hárfára, zongorára és vonósokra
  • 1969 : Jacasseries (Pletyka), fuvolára, oboára, klarinétra, csellóra, hárfára és vonósokra
  • 1970 : Impressionnisme (Impresszionizmus), fuvolára, két zongorára és nagybőgőre, filmzene
  • 1972 : Barbizon (Barbizon), zongorára
  • 1972 : Forlane (Forlane[20]), fuvolára és zongorára
  • 1972 : Sonate champêtre (Falusi szonáta), oboára, klarinétra, fagottra és zongorára
  • 1973 : Arabesque (Arabeszk), klarinétra és zongorára
  • 1973 : Choral pour trompette et piano (Korál trombitára és zongorára)
  • 1973 : Gaillarde pour trompette et piano (Gaillarde trombitára és zongorára)
  • 1973 : Rondo pour hautbois et piano (Rondo oboára és zongorára)
  • 1973 : Sonatine pour violon et piano (Szonatina hegedűre és zongorára)
    Az Aix-en-Provence-i fesztivál felkérésére készült, a bemutatón Devy Erlih (hegedű) és Léa Roussel (zongora) adta elő. Ez a szerző 3. hegedű-zongora szonátája.
  • 1974 : Sonate pour deux pianos (Szonáta két zongorára)
  • 1974-1975 : Sonate pour piano à quatre mains (Zongoraszonáta négy kézre)
  • 1974-1975 : Symphonietta pour trompette, tympani et cordes (Szimfonietta trombitára, üstdobra és vonósokra)
  • 1975 : Allegretto pour trois clarinettes (ou trompettes ou saxophones) et piano (Allegretto három klarinétra (vagy trombitára, vagy szaxofonra) és zongorára)
  • 1975 : Escarpolette (Hinta), zongorára
  • 1975 : Menuet pour hautbois (clarinette ou saxophone) et piano (Menüett oboára (vagy klarinétra, vagy szaxofonra) és zongorára)
  • 1975 : Piémont des Pyrenées françaises, filmzene
  • 1975 : Singeries (Bohóckodás), zongorára
  • 1975-1978 Trois sonatines pour piano (Három szonatina zongorára)
  • 1975-1981 : Enfantines (Gyermekségek) , zongorára
  • 1976 : Choral et fugue pour orchestre d'harmonie (Korál és fúga orchestre d'harmonie-ra,[21] a hangszerelést Paul Wehage végezte
  • 1976 : Marche pour orchestre d'harmonie (Induló orchestre d'harmonie-ra), a hangszerelést Désiré Dondeyne végezte
  • 1976-1977 : Sérénade en la mineur (A-moll szerenád), négy fúvós hangszerre és zongorára vagy clavecinre
  • 1977 : Aube (Pirkadat), szoprán szólóra és kórusra a cappella
  • 1977 : Nocturne pour orgue (Nocturne orgonára)
  • 1977 : Suite divertimento (Divertimento szvit), zongorára vagy orchestre d'harmonie-re
  • 1977 : Trois chansons de Jean Tardieu (Három Jean Tardieu-dal), énekhangra és zongorára Jean Tardieu verseire
  • 1977 : Un bateau en chocolat (Csokoládéhajó), énekhangra és zongorára, Jean Tardieu versére
  • 1978 : Trio pour violon, violoncelle et piano (Trió hegedűre, csellóra és zongorára)
    A francia Kulturális Minisztérium felkérésére. Germaine Tailleferre átvette az 1917-es Trio 1. és 3. tételét és közéjük illesztett két új tételt: Allegro vivace és Moderato.
  • 1979 : Choral et deux variations pour vents ou quintette de cuivres (Korál és két variáció fúvósokra vagy rézfúvós kvintettre)
  • 1979 : Choral et variations pour deux pianos ou orchestre (Korál és változatok két zongorára vagy zenekarra)
  • 1979 : Menuet en fa pour hautbois, clarinette, basson et piano (F-dúr menüett oboára, klarinétra, fagottra és zongorára)
  • 1979 : Sarabande pour deux instruments ou piano (Sarabande két hangszerre vagy zongorára)
  • 1980 : Suite burlesque (Burleszk szvit), zongorára, négy kézre
  • 1981 : Concerto de la fidélité (A hűség concertója), szoprán hangra és zenekarra
  • 1982 : Vingt leçons de solfège (Húsz szolfézs lecke), énekhangra és zongorára

Forrás : Georges Hacquard, La Dame et l'Archet, CD ismertető szövege, Timpani, 2002.

Emlékezete[szerkesztés]

Egy utca viseli a nevét Arcueil-ben 1987 óta, egy másik pedig Quincy-Voisins-ben 2003 novemberétől. Szintén van Germaine-Tailleferre utca Vitry-sur-Seine-ben, Bobigny-ben, Tours-ban és Párizs XIX. kerületében, a Cité de la Musique közelében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Marie Laurencin életéról és művészetéről Archiválva 2014. január 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, francia nyelven, hozzáférés: 2014-01-08.
  2. ↑ Ez a hasonlat, amely Laurencin akvarelljeinek színvilágát idézi az emlékezetünkbe, nem igazán szerencsés asszociáció. A naivitás, „frissesség” és a „feminin” művészet képeit társítja Germaine Tailleferre zenéjével a Les Six csoport megalakulásától. Ha el akarunk játszani azzal, hogy tényleg hasonlóságot keressünk a zene és a festészet között, sokkal egyértelműbb Sonia Delaunay-t vetni össze Tailleferre-rel, éppen a gazdag hang-paletta miatt, amit a komponista alkalmazott.
  3. ↑ Cercle généalogique de Maisons-Alfort. [2013. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 14.)
  4. ↑ Germaine Tailleferre: Jeux de plein air (1918). YouTube
  5. ↑ Bővebben lásd a Francia hatok szócikkben.
  6. ↑ Az eredeti partitúra elveszett, de Paul Wehage zeneszerző, Tailleferre specialista, rekonstruálta.
  7. ↑ Az azóta eltelt hosszú évek alatt úgy hitték, hogy a partitúra teljesen elveszett, de mára már publikálták a kétzongorás változatát. Paul Wehage pedig meghangszerelte nagy zenekarra és orchestre d’harmonie-re (fa- és rézfúvósokból valamint ütősökből álló együttes).
  8. ↑ Bővebben: Archiválva 2015. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben a classicalmusicnow.com oldalon, angol nyelven. Hozzáférés: 2014-01-10
  9. ↑ Erősen valószínű, hogy további művek is léteznek, azonban mindenekelőtt bizonyítani kell, hogy valóban léteznek, mielőtt említenénk őket.
  10. ↑ Germaine Tailleferre: Romance (1913). YouTube
  11. ↑ Az 1917-es Trio súlyponti tétele.
  12. ↑ A sorszám hivatkozás kérdéses, ugyanis Joseph Haydn műveinek listája a 15. (F-dúr) versenyműről azt írja, hogy elveszett.
  13. ↑ Germaine Tailleferre: Au Pavillon d'Alsace (1937). YouTube
  14. ↑ „Bariton Martin”, amelyet a 18. századi bariton énekes, Jean-Blaise Martin után neveznek így.
  15. ↑ E mű eredeti változata fuvolára és zongorára íródott; a szerző a két változatot együtt adta közre egy philadelphiai kiadónál.
  16. ↑ Paul Gavarni (eredeti nevén: Sulpice-Guillaume Chevalier) francia festő, divattervező és illusztrátor volt, (1804-1866).
  17. ↑ Germaine Tailleferre: La Rue Chagrin (1955). YouTube
  18. ↑ Prière pour aller au paradis avec les ânes Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, olvasásra.
  19. ↑ Prière pour aller au paradis avec les ânes, meghallgatásra a YouTube-on.
  20. ↑ Gyors, olasz népi tánc, Olaszország Friuli-Venezia Giulia vidékéről, a neve is innen ered.
  21. ↑ Fa- és rézfúvósokból valamint ütősökből álló együttes

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Germaine Tailleferre című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Georges Hacquard: Germaine Tailleferre : La Dame des Six, L'Harmattan, Paris, 1999. 287 oldal ISBN 2-7384-7102-1

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Germaine_Tailleferre&oldid=26532814”