Germaine Tailleferre forrásának megtekintése

{{Zeneszerző infobox
|név = Germaine Tailleferre
|kép = Germaine Tailleferre et Mario Hacquard 1.jpg
|képaláírás = Germaine Tailleferre, Mario Hacquard énekessel a zongoránál
|becenév = 
|születési név = Marcelle  Germaine Taillefesse
|születési dátum = [[1892]]. [[április 19.]]<br />
|születési hely = [[Saint-Maur-des-Fossés]], [[Franciaország]]
|származás = [[franciák|francia]]
|halál dátuma = [[1983]]. [[november 7.]]<br />{{életkor-holt|1892|04|19|1983|11|07}}
|halál helye = [[Párizs]], [[Franciaország]]
|édesapja = 
|édesanyja = 
|házastárs = Ralph Barton <br />Jean Lageat
|gyermekei =  Françoise
|tevékenység = zeneszerző
|műfajok = [[hangszer]]es muzsika <br /> [[opera (színmű)|opera]] <br /> [[balett]]
|hangszer = [[zongora]]
|híres művei = Le Marchand d'oiseaux (balett) <br /> Cantate du Narcisse
|hangminta
}}

'''Germaine Tailleferre''' ([[Saint-Maur-des-Fossés]], [[1892]]. [[április 19.]] – [[Párizs]], [[1983]]. [[november 7.]]) [[franciák|francia]] [[zeneszerző]], a francia [[francia hatok|Les Six]] zeneszerzői csoport tagja.

== Előszó ==
„Ami ''Marie Laurencin''<ref>[http://leschaussonsverts.eklablog.com/marie-laurencin-1883-1956-une-fragrance-raffinee-a23146774 ''Marie Laurencin'' életéról és művészetéről] {{Wayback|url=http://leschaussonsverts.eklablog.com/marie-laurencin-1883-1956-une-fragrance-raffinee-a23146774 |date=20140115025913 }}, francia nyelven, hozzáférés: 2014-01-08.</ref> a szemnek, az Ő a fülnek” – mondta [[Jean Cocteau]] Germaine Tailleferre-ről, a ''Les Six'' csoport egyetlen hölgytagjáról, [[Georges Auric]], [[Louis Durey]], [[Arthur Honegger]], [[Darius Milhaud]] és [[Francis Poulenc]] társaságában.<ref>Ez a hasonlat, amely Laurencin [[akvarell]]jeinek színvilágát idézi az emlékezetünkbe, nem igazán szerencsés asszociáció. A naivitás, „frissesség” és a „feminin” művészet képeit társítja Germaine Tailleferre zenéjével a ''Les Six'' csoport megalakulásától. Ha el akarunk játszani azzal, hogy tényleg hasonlóságot keressünk a zene és a festészet között, sokkal egyértelműbb ''[[Sonia Delaunay]]''-t vetni össze Tailleferre-rel, éppen a gazdag hang-paletta miatt, amit a komponista alkalmazott.</ref>

Hosszú ideig úgy tekintették Tailleferre művészetét, hogy az nem több, mint egy sor bájos [[zongora]]darab, amelyet a két [[világháború]] között komponált, és hogy zeneszerzői pályája véget ért a [[Második világháború|II. világháborúval]]. Elfeledték, hogy e kis darabokon túl számos [[kamarazene|kamaraművet]], dalokat, két zongoraversenyt, három etűdöt zongorára és zenekarra, egy hegedűversenyt, a lebilincselő ''[[Concerto grosso]]-t'' két zongorára, [[szaxofon]] kvartettre, nyolc énekhangra és zenekarra, négy [[balett]]et, négy [[opera (színmű)|operát]], két [[operett]]et és számtalan további művet írt kis együttesekre és nagy zenekarra, többségüket [[1945]]. és halálának éve, [[1983]]. között. A legutóbbi időkig azonban életművének igen nagy része kiadatlan maradt, köztük a két gitárra és zenekarra írt versenymű, amelyet ''Chris Bilobram'' és ''Christina Altmann'' fedezett fel és vett lemezre [[2004]]-ben, [[Németország]]ban. Csak most tudjuk felmérni igazán műveinek mennyiségét és értékelni a helyét a [[20. század]] francia zeneművészetében.

== Élete ==
Germaine Tailleferre 1892. április 19-én született Saint-Maur-des-Fossés-ban (Val-de-Marne) Marcelle Taillefesse néven.<ref>{{Cite web |url=http://cgma.wordpress.com/2011/04/19/19-avril-1892-germaine-tailleferre/ |title=Cercle généalogique de Maisons-Alfort |accessdate=2014-01-14 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131106115843/http://cgma.wordpress.com/2011/04/19/19-avril-1892-germaine-tailleferre/ |archivedate=2013-11-06 }}</ref> Édesanyját, Marie-Désirée Taillefesse-t apja arra kényszerítette, hogy szakítson jegyesével és menjen férjhez a fiatal Arthur Taillefesse-hez, azon egyszerű okból, hogy ugyanaz volt a vezetéknevük. Ez a megrendezett házasság meglehetősen boldogtalan volt, Marie-Désirée egyetlen vigaszát a gyermekei jelentették.

A fiatal Germaine édesanyjától kezdett zongorát tanulni és igen korán komponálta első rövid darabjait. Apja akarata ellenére és tudta nélkül beiratkozott a párizsi konzervatóriumba, zongora és [[szolmizáció|szolfézs]] szakra, majd szolfézsben első díjas lett. Ez a siker megtörte apja ellenállását, így hozzájárult tanulmányai folytatásához, annak költségeihez azonban továbbra sem… Germaine, lelkében némi bosszúvággyal, családi nevét a kissé merész és nevetséges Taillefesse-ről a vonzóbb Tailleferre-re változtatta.

[[1912]]-ben ismerte meg [[Darius Milhaud]]-t, [[Georges Auric]]-ot és [[Arthur Honegger]]t a párizsi konzervatóriumban, eljárt a [[Montmartre]] és a [[Montparnasse]] művészi köreibe, megismerkedett [[Guillaume Apollinaire]]-rel, [[Marie Laurencin]]-nel, [[Paul Fort]]-ral, [[Fernand Léger]]-vel és a szobrász [[Emmanuel Centore]]-ral, aki feleségül vette nővérét, Jeanne-t. [[1913]]-ban első díjat kapott [[összhangzattan]]ból, [[1915]]-ben pedig [[fúga]] tanulmányokból.

Szintén a konzervatóriumban kötött barátságot a [[hárfa]]művész ''Caroline Luigini-Tardieu''-vel, ''Alexandre Luigini'' zeneszerző és [[karmester]] leányával, aki akkoriban ''Alphonse Hasselmans'' hárfaprofesszor tanársegéde volt. Neki komponálta ''Le Petit Livre de harpe de Madame Tardieu'' című, 18 rövid hárfa darabból álló összeállítását ([[1913]]-[[1917]]).

Baráti köre is kibővült 1917-ben [[Pablo Picasso|Picasso]]-val és [[Amedeo Modigliani|Modigliani]]val. E festők valamelyikének műtermében került sor a ''Nouveaux Jeunes'' csoport első hangversenyére [[1918]]. [[január 15.|január 15-én]] [[Francis Poulenc]] és [[Louis Durey]] részvételével. Itt előadták ''Jeux de plein air''<ref>{{YouTube|pdhTXU90lSU|Germaine Tailleferre: Jeux de plein air (1918)}}</ref> című két zongorára írt művét és vonósnégyesre írt szonatináját ''(Sonatine pour quatuor à cordes)''; ebből lett később egy harmadik tétel hozzáadásával a ''Vonósnégyes''.

''Henri Collet'' zenekritikushoz kötődik a ''Les Six'' zeneszerzői csoport létrehozásának ötlete, az [[Orosz ötök]] mintájára: a ''Comœdia'' című lapban [[1920]]-ban publikált két cikkében vetette fel a gondolatot. Bár a csoport közös alkotó tevékenysége igen szerény volt,<ref>Bővebben lásd a [[Francia hatok]] szócikkben.</ref> életük végéig jó barátok maradtak, mi több: gyermekeik a mai napig találkozgatnak egymással. Az a szóbeszéd, hogy Louis Durey lett volna az oka a csoport eróziójának és szétesésének (azzal, hogy visszautasította a részvételt Cocteau balettjének, a ''Mariés de la tour Eiffel'' című balett zenéjének közös megírásában), így nem igaz. A feladatot eredetileg Auric kapta, de kifutván az időből, megkérte csoportbeli barátait a közreműködésre. Durey, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkoriban nem tartózkodott Párizsban, nem vett részt a projektben. Az viszont igaz, hogy ezzel ellentétbe került Cocteau-val, és [[1924]]-ben ki is lépett a csoportból.

Tailleferre a ''Première Sonate pour violon et piano'' című darabját a híres [[hegedű]]művész [[Jacques Thibaud]] számára írta, akivel jó barátságban volt. A művet [[1922]]-ben mutatta be Thibaud és [[Alfred Cortot]], Párizsban. [[1923]]-ban a híres ''Ballets suédois'' (Svéd balett) mutatta be sikerrel ''Le Marchand d'oiseaux'' című [[neoklasszikus]] balettjét. A neves mecénás, ''Winnaretta Singer, princesse de Polignac'' ugyanilyen stílusú zongoraversenyt rendelt tőle; ennek sikeres premierje is Alfred Cortot nevéhez fűződik, [[1925]]-ben, [[Philadelphia (Pennsylvania)|Philadelphiában]].
[[file:Maurice Ravel 1925.jpg|bélyegkép|balra|<center>Maurice Ravel (1925)</center>]]
Ebben az időszakban Tailleferre egyre több időt töltött [[Maurice Ravel]] társaságában, [[Montfort-l’Amaury]]-ban. [[Saint-Jean-de-Luz]]-ban, [[Biarritz]]-hez közel találkoztak [[1919]]-[[1920]]-ban. Ravel, aki érdeklődött a fiatal zeneszerzők iránt, tanácsokkal látta el mind a komponálással, mind a [[hangszerelés]]sel kapcsolatban, és bátorította, hogy készüljön fel a [[Római-díj]]ra. Ezek a rendszeres találkozások, melyeket gyakran ''Montfort'' környéki sétákkal fűszereztek , mindig hosszú és fárasztó órákkal végződtek a zongora mellett; [[1930]]-ban aztán rejtélyes okból véget értek. Tailleferre nem találkozott többé Ravellel, és soha nem beszélt az okáról, még közeli barátainak sem.

[[1925]]-ben Tailleferre házasságot kötött az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[karikatúra|karikaturista]] ''Ralph Barton''nal és [[Manhattan (városrész)|Manhattan]]ba költözött. Itt közeli ismeretségbe került férje barátaival, különösen [[Charlie Chaplin]]nel. Ebben az időszakban írta ''Concertino pour harpe'' (Concertino hárfára) című művét, férjének ajánlva. Férje nem méltányolta felesége sikereit és ez nem teremtett kedvező légkört a komponáláshoz. [[1927]]-ben Barton kívánságára a pár Franciaországba költözött, és a zeneszerző elfogadta [[Paul Claudel]] felkérését, hogy írjon zenét a tudós [[Marcellin Berthelot]] tiszteletére költött ódájához (''Sous le rempart d’Athènes'' – [[Athén]] bástyái alatt).<ref>Az eredeti partitúra elveszett, de ''Paul Wehage'' zeneszerző, Tailleferre specialista, rekonstruálta.</ref> Tailleferre szintén elkészült a ''La Nouvelle Cythère'' című balettel, amelyet az Orosz balett (Ballets russes) [[1929]]-es évadjára szánt, de a bemutató elmaradt [[Szergej Pavlovics Gyagilev|Gyagilev]] váratlan halála miatt.<ref>Az azóta eltelt hosszú évek alatt úgy hitték, hogy a partitúra teljesen elveszett, de mára már publikálták a kétzongorás változatát. ''Paul Wehage'' pedig meghangszerelte nagy zenekarra és ''orchestre d’harmonie''-re (fa- és rézfúvósokból valamint ütősökből álló együttes).</ref>

1929-ben házassága is véget ért Ralph Bartonnal, aki Amerikába való visszatérése után néhány hónappal [[öngyilkosság|öngyilkos]] lett. Az ebben az időben komponált ''Six chansons françaises'' (Hat francia dal) olyan [[15. század|15]]-[[18. század]]i szövegeken alapulnak, melyek rossz sorsú nőkről szólnak. Mindegyik művét egy-egy barátnőjének ajánlotta. Ezek a dalok a [[feminizmus]] ritka példái Tailleferre életművében.

[[1931]]-et a zeneszerző ''Zoulaina'' című [[Opéra comique|vígoperájának]] szentelte, amelyet soha nem adtak elő, és amely csak kéziratban maradt fenn, kivéve a híres [[nyitány]]t ''(Ouverture)'', mely egyike Tailleferre leggyakrabban játszott műveinek. Ez évben hozta világra egyetlen gyermekét, Françoise-t, aki a francia [[jogász|jogásszal]], ''Jean Lageat''-val folytatott viszonyából származott akivel a következő évben aztán frigyre lépett. És már megint: a házasság nem volt jótékony hatással alkotó munkájára, új férje sem támogatta zeneszerzői tevékenységében. Ennek ellenére Tailleferre nagyon termékeny maradt a komponálásban. Ebben az időszakban szerezte a ''Suite pour orchestre de chambre'' ([[Szvit (zenemű)|Szvit]] [[kamarazene]]karra), ''Divertissement dans le style de Louis XV'' ([[Divertimento]] [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] stílusában) című műveit, hegedűversenyét ''(Concerto pour violon)'', amelynek eredeti változata elveszett. A ''Deuxième Sonate pour violon et piano'' (2. [[hegedű]]-[[zongora]] [[szonáta]]) ennek egy szűkített változata, [[kadencia]] nélkül. Szintén e korszak termése a ''Concerto grosso pour deux pianos, quatuor de saxophones, huit voix solistes et orchestre'' ([[Concerto grosso]] két zongorára, [[szaxofon]] kvartettre, nyolc szóló énekhangra és zenekarra), [[1934]]-ből. Szintén ebben az időszakban kezdte el filmzenéinek hosszú sorát. [[1937]]-ben [[Paul Valéry]]-vel együttműködve írta meg ''Cantate du Narcisse'' című [[kantáta|kantátáját]], [[szoprán]]ra, [[bariton]]ra, női kórusra és [[vonós hangszerek|vonósokra]]. [[1938]]-ban [[George Enescu (zeneszerző)|George Enescu]] vezényelte hegedűversenyének bemutatóját az Egyesült Államokban.

[[1942]] elején fejezte be ''Trois Études pour piano et orchestre'' című művét, amelyet a neves francia zongoraművésznőnek, ''Marguerite Long''nak és barátjának, ''François Lang''nak dedikált. A német hatalomátvétel után nővérével együtt elhagyták Franciaországot. [[Spanyolország]]on át [[Portugália|Portugáliába]] mentek, ahonnan áthajóztak ez Egyesült Államokba. A [[Második világháború|háború]] éveit [[Philadelphia (Pennsylvania)|Philadelphiában]] vészelték át. Keveset komponált ebben az időszakban, minden idejét lekötötte kislánya. Ez időben keletkezett ''Ave Maria'' című kórusa, [[a cappella]] női karra, amelyet a ''Swarthmore College''-ban be is mutattak, de sajnos, elveszett.

Tailleferre [[1946]]-ban tért vissza hazájába és [[Grasse]]-ban, [[Nizza]] közelében telepedett le. Házassága Lageat-val megromlott, de nem váltak el. Hazatérése utáni első fontosabb műve a ''Paris-Magie'' című balett volt, amelyet a párizsi ''Opéra-Comique''-ban, [[1949]]-ben. Ezt követte a ''Il était un petit navire'' (Volt egyszer egy kis hajó) című ''opéra-comique'', ''Henri Jeanson'' [[szürrealizmus|szürreális]] [[librettó]]jára. A darab, amelyen a színházigazgató és a karmester számos húzást hajtott végre, igen rossz kritikákat kapott, így aztán csak rövid ideig maradt műsoron és nem is publikálták. Ekkoriban írta 2. zongoraversenyét is, amely elveszett, híres hárfaszonátáját ''(Sonate pour harpe)'', a ''Concertino pour flûte, piano et orchestre'' (Concertino fuvolára, zongorára és zenekarra), a ''Parfums'' című zenés komédiáját (1951), amely szintén elveszett, és a ''Parisiana'' című balettet, amelyet [[Koppenhága|Koppenhágában]] mutattak be, [[1953]]-ban.

[[1955]]-ben Lageat és Tailleferre hivatalosan is elvált, leányuk, Françoise pedig megszülte gyermekét, ''Elivre de Rudder''-t. Ugyanebben az évben a zeneszerző elkészítette négy rövid ''opéras-comique''-ból álló szériáját a ''Radio France'' számára, melynek címe ''Du style galant au style méchant'' (A gáláns stílustól a gonoszig) volt. A következő években keletkezett a ''Concerto des Vaines Paroles'' (A hiábavaló szavak concertója) ''Jean Tardieu'' szövegére, amely szintén elveszett, kivéve az első, "Allegro Concertant" tétel átiratát. [[1957]]-ben a [[dodekafónia|dodekafóniával]] való rövid kísérletezés után írta ''La Petite Sirène'' (A kis szirén) című operáját, a ''Sonate pour clarinette solo''-t (Szonáta szóló [[klarinét]]ra) és a ''Toccata pour deux pianos''-t ([[Toccata]] két zongorára), ''Gold & Fitzdale'' duó számára. Ez az időszak a ''Le Maître'' (A Mester) című operával zárult, mely [[Eugène Ionesco]] azonos című egyfelvonásos színpadi művén alapult. Időközben leányának magánéleti problémái miatt ő lett unokájának [[gyámság|gyámja]].

Az [[1960-as évek]]ben számos televíziós és mozifilmhez komponált zenét, de ekkor írta ''Concerto pour deux guitares''-t (Concerto két gitárra) és a ''Hommage à Rameau''-t (Hódolat [[Jean-Philippe Rameau|Rameau-nak]]), két zongorára és két [[ütőhangszerek|ütőhangszeresre]]. ''Bernard Lefort'' baritonénekessel (aki később a Párizsi Opera igazgatója lett) duót alakított és egész [[Európa|Európát]] végig turnézták. [[1970]]-ben a párizsi ''Schola Cantorum'' professzora lett, de tanulók hiányában le kellett mondania. Közös barátaik révén ismerkedett meg ''Désiré Dondeyne''-nel, jeles zeneszerzővel és karmesterrel, aki darabok írására kérte fel a zenekara számára és segítette néhány projektjének tető alá hozásában.

[[Fájl:Plaque Germaine Tailleferre, 87 rue d'Assas, Paris 6.jpg|bélyegkép|<center>Emléktáblája Párizsban, a ''Rue d'Assas'' 87. alatt.</center>]]

Az [[1970-es évek]] elejétől egyre nehezebbé vált számára eltartani saját magát és unokáját, ezért [[1976]]-ban, 84 évesen elvállalta az ''École alsacienne''-ben, Párizs egyik leghíresebb privát zene- és mozgásművészeti iskolájában, a tanulók zongorakíséretét. Ez a poszt egy kis plusz jövedelmet is jelentett számára, lehetővé tette, hogy otthonról kimozdulva is aktívan tevékenykedjen, és hogy befejezze műveinek utolsó sorozatát, köztük a ''Sonate pour deux pianos''-t (Szonáta két zongorára), a ''Sérénade en la mineur''-t (A-moll szerenád) négy fúvós hangszerre és zongorára vagy clavecinre, a ''Choral et Variations''-t ([[Korál (zene)|Korál]] és változatok) két zongorára és zenekarra, a ''Les Vaines paroles'' (Hiábavaló szavak) című ''[[Tempó|allegro]] concertant''-ot és a ''Sonate champêtre'' (Falusi szonáta)<ref>[http://www.classicalmusicnow.com/Tailleferresc.htm Bővebben:] {{Wayback|url=http://www.classicalmusicnow.com/Tailleferresc.htm |date=20150109065900 }} a ''classicalmusicnow.com'' oldalon, angol nyelven. Hozzáférés: 2014-01-10</ref> [[oboa|oboára]] B-[[klarinét]]ra, [[fagott]]ra és zongorára. Utolsó fontos művét 89 évesen írta a francia Kulturális Minisztérium felkérésére, amelyet leginkább egy könyörületes gesztusnak szántak: a ''Concerto de la fidélité'' (A hűség concertója) szoprán hangra és zenekarra, két korábbi munkájának (a Hárfaszonáta és egy korábbi, szoprán hangra és zenekarra írt darab) átdolgozásából született. A hangszerelést a már említett ''Désiré Dondeyne'' végezte.

Tailleferre egészen a halálát megelőző néhány hétig komponált. 1983. november 7-én hunyt el Párizsban és ''Quincy-Voisins'' köztemetőjében nyugszik, ''Meaux'' közelében.

== Művei ==
Tailleferre műveinek hat katalógusa is létezik, amelyek azonban sem a művek számozását, sem címeiket illetően nincsenek összhangban egymással. Ezek egyike az a lista, amely ''Georges Hacquard'' könyvében (''Germaine Tailleferre : La Dame des Six'' – Germaine Tailleferre: A Hatok hölgytagja, L'Harmattan, 1999) szerepel, azonban a művek nem a komponista által adott címeket viselik. A jegyzék, amit az alábbiakban közreadunk, három fő forrásra támaszkodik:

# az a katalógus, amelyet maga a zeneszerző bocsátott a SACEM (Société des auteurs, compositeurs et éditeurs de musique, francia zenei szerzői jogi szervezet) rendelkezésére, számítógépes illetve papír alapú listákon
# azok a művek, amelyeket könnyű beazonosítani: publikált kompozíciók, [[filmzene|filmzenék]], [[televízió]]s és [[rádió]]s darabok zenéi, amelyek az ''INA (Institut national de l'audiovisuel)'' illetve a ''BNF (Bibliothèque nationale de France)'' nyilvántartásaiban megtalálhatók
# az a ''Robert Orledge'' zenetudós által összeállított katalógus (''A Centenary Appraisal'', Muziek & Wetenshap, 1992), amely minden általa tanulmányozott kézirat teljes és szigorú leírását adja: hely, oldalszám, formátum, stb.

Ez utóbbi katalógus volt a vezérfonál az alábbi lista összeállításánál, a művek keletkezésének dátuma szerinti felépítésben.<ref>Erősen valószínű, hogy további művek is léteznek, azonban mindenekelőtt bizonyítani kell, hogy valóban léteznek, mielőtt említenénk őket.</ref>

* 1909 : ''Impromptu pour piano'' (Impromptu [[zongora|zongorára]])
* 1910 : ''Premières Prouesses'', zongorára, négy kézre
* 1910 : ''Morceau de lecture pour harpe'' ([[Hangverseny]]darab [[hárfa|hárfára]])
* 1912 : ''Fantaisie sur un thème de G. Cassade'' (Fantázia G. Cassade egy témájára), zongorás kvintettre
* 1913 : ''Berceuse pour violon et piano'' (Bölcsődal [[hegedű]]re és zongorára)
*:Ezt a művet ''Henri Dallier'' professzornak ajánlotta, aki a párizsi konzervatóriumban volt akkoriban a tanára. A darab a ''Le Monde musical''-ban jelent meg, 1914-ben és úgy értékelték Tailleferre zenéjét, hogy „[[Robert Schumann|Schumann]] és [[Gabriel Fauré|Fauré]] szerencsés hatását tükrözi”.
* 1913 : ''Romance pour piano'' ([[Románc (zenei műfaj)|Románc]] zongorára<ref>{{YouTube|uJLsUeZAOd0|Germaine Tailleferre: Romance (1913)}}</ref>)
* 1913-1917 : ''Le Petit Livre de harpe de Mme Tardieu'' (Madame Tardieu kis hárfás könyve), amelyet ''Caroline Luigini-Tardieu'' [[hárfa]]művész számára írt
* 1916-1917 : ''Trio pour piano, violon et violoncelle'' (Trió zongorára, hegedűre és [[cselló]]ra)
*:(A mű háromtételes – ''Assez animé'', ''Calme sans lenteur'', ''Très animé'' – és a [[Első világháború|háború]] miatt nem mutatták be. A szerző csak [[1978]]-ban foglalkozott vele újra (ld.: 1978-as ''Trio'').
[[file:Jacques Thibaud 01.jpg|bélyegkép|<center>Jacques Thibaud, 1920 körül</center>]]
[[file:Alfred Cortot 01.jpg|bélyegkép|<center>Alfred Cortot</center>]]
* 1917 : ''Jeux de plein air'' (Játékok a szabadban), két zongorára és [[zenekar]]ra
* 1917-1919 : ''Quatuor à cordes'' ([[Vonósnégyes]]);
* 1917 : ''Calme et sans lenteur'' (Nyugodtan, de nem lassan), hegedűre, csellóra és zongorára;<ref>Az 1917-es ''Trio'' súlyponti tétele.</ref>
* 1918 : ''Image'' (Kép), [[fuvola|fuvolára]], [[Billentyűs hangszerek|billentyűs hangszerre]], zongorára és [[Vonós hangszerek|vonósokra]]
* 1918 : ''Image'' (Kép), zongorára, négy kézre
* 1919 : ''Pastorale'' ([[Pasztorál]]), zongorára
* 1920 : ''Morceau symphonique'', ([[Szimfonikus zenekar|Szimfonikus]] darab), zongorára és zenekarra
* 1920 : ''Très Vite'' (Nagyon gyorsan), zongorára
* 1920 : ''Hommage à Debussy'' (Hódolat [[Claude Debussy|Debussynek]], zongorára
* 1920 : ''Ballade'' ([[Ballada]]), zongorára és zenekarra
* 1920 : ''Fandango'' ([[Fandango]]), két zongorára
* 1921 : ''Les Mariés de la tour Eiffel : Quadrille / Valse des dépêches'' („Az [[Eiffel-torony]] jegyespárja” című balett két tétele), zenekarra
* 1921 : ''Première sonate pour violon et piano'' (1. hegedű-zongora [[szonáta]])
*:A művet [[Jacques Thibaud]] számára írta, és ő is mutatta be [[Alfred Cortot]]-val, [[1922]]. [[június 17.|június 17-én]], a ''Vieux-Colombier'' színházban.
* 1923 : ''Le Marchand d'oiseaux'' (A madárvásár), [[balett]] zenekarra
* 1923 : ''Concerto n° 1 pour piano et orchestre'' (1. [[zongoraverseny]])
* 1924 : ''Adagio'' ([[Adagio]]), hegedűre és zongorára
*:Az 1. zongoraverseny ''Adagio'' tételének átirata, melyet Tailleferre és ''Claude Lévy'' hegedűművész mutatott be [[1924]]. [[november 6.|november 6-án]].
* 1925 : ''Berceuse du petit éléphant'' (A kis [[elefántfélék|elefánt]] bölcsődala), szóló énekhangra, kórusra és kürtökre
* 1925 : ''Mon cousin de Cayenne'' ([[Cayenne]]-i [[rokonság|unokatestvérem]]), együttesre
* 1925 : ''Ban'da'', kórusra és zenekarra
* 1927 : ''Concertino pour harpe et orchestre'' (Concertino hárfára és zenekarra);
* 1927 : ''Sous le rempart d'Athènes'' ([[Athén]] bástyái alatt), zenekarra
* 1928 : ''Deux valses pour deux pianos'' (Két keringő két zongorára)
* 1928 : ''Pastorale en la bémol'' (A-moll [[pasztorál]]), zongorára
* 1928 : ''Sicilienne'' ([[Siciliano]]), zongorára
* 1928 : ''Nocturne pour deux barytons et ensemble'' ([[Nocturne]] két [[bariton]]ra és együttesre)
* 1929 : ''La Nouvelle Cythère'' (Tahiti), két zongorára és zenekarra
* 1929 : ''Six chansons françaises'' (Hat francia dal), énekhangra és zongorára
* 1929 : ''Pastorale en ut'' ([[Dúr hangsor|C-dúr]] pasztorál), zongorára
* 1929 : ''Pastorale inca'' ([[Inkák|Inka]] pasztorál), zongorára
* 1929 : ''Vocalise-étude'' (Vocalise etűd), [[szoprán]]ra és zongorára
* 1930 : ''Fleurs de France'' (Franciaország virágai), zongorára vagy vonószenekarra
* 1931 : ''Zoulaïna'', [[opéra comique]] ''Charles Hirsch'' [[librettó]]jára
* 1932 : ''Ouverture'', (Zenekari [[nyitány]])
* 1934 : ''Largo'' ([[Tempó|Largo]]), hegedűre és zongorára
* 1934 : ''La Chasse à l'enfant'' (Gyerekvadászat, [[Jacques Prévert]] versére), énekhangra és zongorára
* 1934 : ''La Chanson de l'éléphant'' (Az elefánt dala), énekhangra és zongorára
* 1934 : ''Deux sonnets de Lord Byron'' ([[George Byron|Lord Byron]] két [[szonett]]je), szopránra és zongorára
* 1934 : ''Concerto pour deux pianos, chœur, saxophones et orchestre'' ([[Concerto]] két zongorára, kórusra, szaxofonokra és zenekarra)
* 1935 : ''Divertissement dans le style Louis XV'' ([[Divertimento]] [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] stílusában), zenekarra
* 1935 : ''Les Souliers'' (A cipők), filmzene
* 1935 : ''Chanson de Firmin'' (Firmin dala, ''Henri Jeanson'' versére), énekhangra és zongorára
* 1936 : ''Cadences pour le Concerto pour piano n° 22 de Mozart'' ([[Kadencia]] [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] [[Mozart: Zongoraverseny No. 22|Esz-dúr (K.482)]] zongoraversenyéhez);
* 1936 : ''Cadences pour le Concerto pour piano n° 15 de Haydn'' (Kadencia [[Joseph Haydn|Haydn]] No. 15<ref>A sorszám hivatkozás kérdéses, ugyanis [[Joseph Haydn műveinek listája]] a 15. (F-dúr) versenyműről azt írja, hogy elveszett.</ref> zongoraversenyéhez)
* 1936 : ''Concerto pour violon et orchestre'' ([[Hegedűverseny]])
*:A művet ''Yvonne Astruc'' hegedűművész mutatta be [[1936]]. [[november 22.|november 22-én]], Párizsban, ''Pierre Monteux'' vezényletével.
* 1937 : ''Au pavillion d'Alsace'' ([[Elzász]]i vendéglőben), zongorára;<ref>{{YouTube|3lrkWKE9Hmk|Germaine Tailleferre: Au Pavillon d'Alsace (1937)}}</ref>
* 1937 : ''Provincia'' (Provincia), filmzene
* 1937 : ''Symphonie graphique'' (Rajzolt szimfónia), filmzene
* 1937 : ''Sur les routes d'acier'' (Vasúton), filmzene
* 1937 : ''Terre d'effort et de liberté'' (A törekvés és a szabadság földje), filmzene
* 1937 : ''Ces dames aux chapeaux verts'' (Ezek a zöldkalapos hölgyek, ''Germaine Acremant'' regénye alapján), filmzene
* 1938 : ''Cantate du Narcisse'' ([[Kantáta]][[Narkisszosz|Narcissusról]]) , magas fekvésű baritonra,<ref>„''Bariton Martin''”, amelyet a [[18. század]]i bariton énekes, ''Jean-Blaise Martin'' után neveznek így.</ref> szopránra, kórusra, vonósokra és [[üstdob]]ra
* 1938 : ''Le Petit Chose'' (A kis izé), filmzene
* 1939 : ''Prélude et Fugue'' ([[Prelúdium]] és [[fúga]], [[orgona (hangszer)|orgonára]], [[trombita|trombitára]] és [[harsona|harsonára]] ''ad libitum''
* 1940 : ''Bretagne'' ([[Bretagne]]), filmzene
* 1941 : ''Les Deux Timides'' (A két gyáva), filmzene
* 1942 : ''Trois études pour piano et orchestre'' (Három etűd zongorára és zenekarra)
* 1942 : ''Pastorale pour violon et piano'' (Pasztorál hegedűre és zongorára);<ref>E mű eredeti változata fuvolára és zongorára íródott; a szerző a két változatot együtt adta közre egy [[Philadelphia (Pennsylvania)|philadelphiai]] kiadónál.</ref>
* 1943 : ''Deux danses du marin de Bolivar'' ([[Simón Bolívar|Bolívar]] matrózainak két tánca) , zongorára
* 1946 : ''Les Confidences d'un microphone'' (Egy [[mikrofon]] titkai), zongorára; rádiós zenemű
* 1946 : ''Intermezzo pour deux pianos'' (Intermezzo két zongorára);
* 1946 : ''Intermezzo pour flûte et piano'' (Intermezzo fuvolára és zongorára)
* 1946 : ''Coïncidences'' (Véletlen egybeesések), filmzene
* 1948 : ''Paris-Magie'' (Paris-Magie), balett zenekarra és két zongorára
* 1949 : ''Quadrille'' (Francia négyes), balett zenekarra
* 1949 : ''Paysages de France'' (Franciaország tájai), zenekari [[Szvit (zenemű)|szvit]]
* 1949 : ''Paris sentimental'' (A szentimentális Párizs), énekhangra és zongorára ''Marthe Lacloche'' szövege alapján
* 1950 : ''Les Marchés du Sud'' (Vásárok [[Égtáj|Délen]]), filmzene
* 1951 : ''Deuxième sonate pour violon et piano'' (2. hegedű-zongora szonáta)
*:Az 1936-os ''Concerto'' átirata, az azt bemutató ''Yvonne Astruc''-nek ajánlva. A szonátáról 1951-ben készült felvétel a komponista és ''Jane Gautier'' hegedűművész előadásában, a ''Maison de la Radio''-ban.
* 1951 : ''Parfums' (Parfümök), zenés komédia''
* 1951 : ''Il était un petit navire'' (Volt egyszer egy kis hajó), [[opéra comique]], ''Henri Jeanson'' szövegére
* 1951 : ''Il était un petit navire'' (Volt egyszer egy kis hajó), szvit két zongorára
* 1951-1954 : ''La Bohème éternelle'' (Az örök bohém), színpadi zene
* 1951 (?) : ''Chant chinois'' ([[Kína]]i dal), zongorára
* 1951 : ''Concerto n° 2 pour piano et orchestre'' (2. zongoraverseny)
* 1952 : ''Sarabande de la ''Guirlande'' de Campra'' ([[Sarabande]] a ''Guirlande De campra'' című alkotásból – a [[Francia hatok|Le Six]] csoport egyik, részleges együttműködésben készült művéből), zenekarra
* 1952 : ''Seule dans la forêt'' (Egyedül az erdőben), zongorára
* 1952 : ''Dans la clairière'', zongorára
* 1952 : ''Concertino pour flûte, piano et orchestre à cordes'' (Concertino fuvolára, zongorára és vonószenekarra)
* 1952 : ''Sicilienne pour flûte et deux pianos'' ([[Siciliano]] fuvolára és két zongorára);
* 1952 : ''Le Roi de la création'' (A teremtés királya), filmzene
* 1952 : ''Valse pour le funambule'' (Kötéltáncos keringő), zongora
* 1952 : ''Caroline au pays natal'' (Caroline a szülőföldjén), filmzene
* 1952 : ''Caroline au palais'' (Caroline a palotában), filmzene
* 1952 : ''Conférence des animaux'' (Az állatok tanácskozása), rádiós zene
* 1953 : ''Caroline fait du cinéma'' (Caroline filmet forgat), filmzene
* 1953 : ''Cher vieux Paris'' (Drága, öreg Párizs), filmzene
* 1953 : ''Caroline du Sud'' ([[Dél-Karolina]]), filmzene
* 1953 : ''Gavarni et son temps'' (Gavarni<ref>Paul Gavarni (eredeti nevén: Sulpice-Guillaume Chevalier) francia festő, divattervező és illusztrátor volt, (1804-1866).</ref> és kora), [[Televízió|TV]]-műsor zenéje
* 1953 : ''Parisiana'' (Parisiana), balett zenekarra
* 1953 : ''Sonate pour harpe'' (Hárfaszonáta)
* 1953 ? : ''Entre deux guerres'' (Két háború között), filmzene
* 1954 : ''L'Aigle des rues'' (Az utcák [[sas]]madara), szvit zongorára
* 1954 : ''Fugue pour orchestre'' (Fúga zenekarra)
* 1954 : ''Charlie'' (Charlie), keringő zongorára
* 1954 : ''Deux pièces pour piano'' (Két darab zongorára)
* 1955 : ''Une rouille à l'arsenic'' ([[Arzén (elem)|Arzénnel]] kezelt himlő), énekhangra és zongorára, ''Denise Centore'' szövege alapján
* 1955 : ''La Rue Chagrin'' (Bánat utca<ref>{{YouTube|LTU3d9ugQK4|Germaine Tailleferre: La Rue Chagrin (1955)}}</ref>), énekhangra és zongorára
* 1955 : ''Du style galant au style méchant'' (A gáláns stílustól a gonoszig), négy „zseb”opera (''Le Bel Ambitieux'' , ''La Fille d'opéra'', ''Monsieur Petitpois achète un château'', ''La Pauvre Eugénie'')
* 1955 : ''Ici la voix'' (Íme a hang), rádióműsor zenéje, zenekarra
* 1955 : ''C'est facile à dire'' (Könnyű azt mondani), énekhangra és zongorára
* 1955 : ''Déjeuner sur l'herbe'' (Ebéd a fűben), énekhangra és zongorára, ''Claude Marcy'' szövegére
* 1955 : ''L'Enfant'' (A gyermek), énekhangra és zongorára ''Claude Marcy'', szövegére
* 1955 : ''Il avait une barbe noire'' (Fekete [[szakáll]]a volt), énekhangra és zongorára, ''Claude Marcy'' szövegére
* 1956 : ''Concerto des vaines paroles'' (A hiábavaló szavak concertója), baritonra, zongorára és zenekarra, Jean Tardieu szövegére
* 1956 : ''L'Homme, notre ami'' (Az ember, a mi barátunk), filmzene
* 1956 : ''Le travail fait le patron'' (Gyakorlat teszi a mestert), filmzene
* 1957 : ''Les Plus Beaux Jours'' (A legszebb napok), filmzene
* 1957 : ''Histoires secrètes'' (Titkos történetek), rádióműsor zenéje
* 1957 : ''Petite suite pour orchestre'' (Kis szvit zenekarra)
* 1957 : ''La Petite Sirène'' (A kis [[szirén (mitológia)|szirén]]), opera, ''Philippe Soupault'' librettójára
* 1957 : ''Sonate pour clarinette solo'' (Szonáta szóló [[klarinét]]ra)
* 1957 : ''Adalbert'' (Adalbert), rádióműsor zenéje
* 1957 : ''Toccata pour deux pianos'' ([[Toccata]] két zongorára)
* 1957 : ''Partita pour piano'' ([[Partita]] zongorára)
* 1957 : ''Tante Chinoise et les autres'' (A [[kína]]i [[rokonság|nagynéni]] és a többiek), filmzene szóló fuvolára
* 1959 : ''Mémoires d'une bergère'' (Egy pásztorlány emlékiratai), rádióműsor zenéje
* 1959 : ''Le Maître'' (A Mester), kamara opera, [[Eugène Ionesco]] szövegére
* 1960 : ''Temps de pose'' (Expozíciós idők), rádióműsor zenéje
* 1960 : ''La Rentrée des foins'' (A szénásszekér hazaérkezése), filmzene
* 1960 : ''Les Requins sur nos côtes'' ([[Cápák]] a partjainknál), filmzene
* 1961 : ''Les Grandes Personnes'' (A nagy egyéniségek), filmzene
* 1962 : ''Au paradis avec les ânes'' ([[Házi szamár|Szamarakkal]] a [[Édenkert|Paradicsomba]]), TV-műsor zenéje, Francis Jammes versére;<ref>[http://www.bourricot.com/Poetes/PriereParadis.html ''Prière pour aller au paradis avec les ânes''] {{Wayback|url=http://www.bourricot.com/Poetes/PriereParadis.html |date=20150923194020 }}, olvasásra.</ref><ref>[https://www.youtube.com/watch?v=pd2yOihVhCo ''Prière pour aller au paradis avec les ânes''], meghallgatásra a YouTube-on.</ref>
* 1962 : ''Pancarte pour une porte d'entrée'' (Plakát egy bejárati ajtóra), énekhangra és zongorára, Robert Pinget szövegére
* 1962 : ''Partita pour hautbois, clarinette, basson et cordes'' (Partita [[oboa|oboára]], [[klarinét]]ra, [[fagott]]ra és vonósokra)
* 1963 : ''L'Adieu du cavalier'' (A lovag bűcsűja), [[Francis Poulenc]] emlékére, énekhangra és zongorára [[Guillaume Apollinaire]] versére
* 1964 : ''Évariste Galois ou l'Éloge des mathématiques'' ([[Évariste Galois]], avagy a [[matematika]] dicsérete), TV-műsor zenéje
* 1964 : ''Hommage à Rameau'' (Hódolat [[Jean-Philippe Rameau|Rameau-nak]]), két zongorára és négy [[ütőhangszerek|ütőhangszerre]]
* 1964 : ''Sans merveille'' (Nem csoda), TV-műsor zenéje
* 1964 : ''Sonata alla Scarlatti'' (Szonáta [[Domenico Scarlatti|Scarlatti]] stílusában), hárfára
* 1964 ? : ''Concerto pour deux guitares et orchestre'' (Concerto két gitárra és zenekarra)
* 1966 : ''Anatole'' (Anatole), TV-műsor zenéje
* 1969 : ''Amertume'' (Keserűség), fuvolára, oboára, klarinétra, kürtre, hárfára és vonósokra
* 1969 : ''Angoisse'' (Aggodalom), kamarazenekarra
* 1969 : ''Entonnement'', oboára, hárfára, zongorára és vonósokra
* 1969 : ''Jacasseries'' (Pletyka), fuvolára, oboára, klarinétra, csellóra, hárfára és vonósokra
* 1970 : ''Impressionnisme'' ([[Impresszionizmus]]), fuvolára, két zongorára és [[nagybőgő]]re, filmzene
* 1972 : ''Barbizon'' ([[Barbizon]]), zongorára
* 1972 : ''Forlane'' (Forlane<ref>Gyors, olasz népi tánc, [[Olaszország]] [[Friuli-Venezia Giulia]] vidékéről, a neve is innen ered.</ref>), fuvolára és zongorára
* 1972 : ''Sonate champêtre'' (Falusi szonáta), oboára, klarinétra, fagottra és zongorára
* 1973 : ''Arabesque'' ([[Arabeszk (zene)|Arabeszk]]), klarinétra és zongorára
* 1973 : ''Choral pour trompette et piano'' ([[Korál (zene)|Korál]] trombitára és zongorára)
* 1973 : ''Gaillarde pour trompette et piano'' ([[Gaillarde]] trombitára és zongorára)
* 1973 : ''Rondo pour hautbois et piano'' ([[Rondo (zene)|Rondo]] oboára és zongorára)
* 1973 : ''Sonatine pour violon et piano'' ([[Szonatina]] hegedűre és zongorára)
*:Az [[Aix-en-Provence]]-i fesztivál felkérésére készült, a bemutatón ''Devy Erlih'' (hegedű) és ''Léa Roussel'' (zongora) adta elő. Ez a szerző 3. hegedű-zongora szonátája.
* 1974 : ''Sonate pour deux pianos'' (Szonáta két zongorára)
* 1974-1975 : ''Sonate pour piano à quatre mains'' (Zongoraszonáta négy kézre)
* 1974-1975 : ''Symphonietta pour trompette, tympani et cordes'' (Szimfonietta trombitára, üstdobra és vonósokra)
* 1975 : ''Allegretto pour trois clarinettes (ou trompettes ou saxophones) et piano'' ([[Tempó|Allegretto]] három klarinétra (vagy trombitára, vagy szaxofonra) és zongorára)
* 1975 : ''Escarpolette'' (Hinta), zongorára
* 1975 : ''Menuet pour hautbois (clarinette ou saxophone) et piano'' (Menüett oboára (vagy klarinétra, vagy szaxofonra) és zongorára)
* 1975 : ''Piémont des Pyrenées françaises'', filmzene
* 1975 : ''Singeries'' (Bohóckodás), zongorára
* 1975-1978 ''Trois sonatines pour piano'' (Három szonatina zongorára)
* 1975-1981 : ''Enfantines'' (Gyermekségek) , zongorára
* 1976 : ''Choral et fugue pour orchestre d'harmonie'' (Korál és fúga ''orchestre d'harmonie''-ra,<ref>Fa- és rézfúvósokból valamint ütősökből álló együttes</ref> a hangszerelést ''Paul Wehage'' végezte
* 1976 : ''Marche pour orchestre d'harmonie'' ([[Induló]] ''orchestre d'harmonie''-ra), a hangszerelést ''Désiré Dondeyne'' végezte
* 1976-1977 : ''Sérénade en la mineur'' ([[Moll hangsor|A-moll]] [[szerenád]]), négy fúvós hangszerre és zongorára vagy clavecinre
* 1977 : ''Aube'' (Pirkadat), szoprán szólóra és kórusra ''[[a cappella]]''
* 1977 : ''Nocturne pour orgue'' ([[Nocturne]] [[orgona (hangszer)|orgonára]])
* 1977 : ''Suite divertimento'' ([[Divertimento]] szvit), zongorára vagy ''orchestre d'harmonie''-re
* 1977 : ''Trois chansons de Jean Tardieu'' (Három ''Jean Tardieu''-dal), énekhangra és zongorára ''Jean Tardieu'' verseire
* 1977 : ''Un bateau en chocolat'' ([[Csokoládé]][[hajó]]), énekhangra és zongorára, ''Jean Tardieu'' versére
* 1978 : ''Trio pour violon, violoncelle et piano'' (Trió hegedűre, csellóra és zongorára)
*:A francia Kulturális Minisztérium felkérésére. Germaine Tailleferre átvette az [[1917]]-es ''Trio'' 1. és 3. tételét és közéjük illesztett két új tételt: ''[[Tempó|Allegro vivace]]'' és ''[[Tempó|Moderato]]''.
* 1979 : ''Choral et deux variations pour vents ou quintette de cuivres'' (Korál és két variáció fúvósokra vagy rézfúvós kvintettre)
* 1979 : ''Choral et variations pour deux pianos ou orchestre'' (Korál és változatok két zongorára vagy zenekarra)
* 1979 : ''Menuet en fa pour hautbois, clarinette, basson et piano'' (F-dúr menüett oboára, klarinétra, fagottra és zongorára)
* 1979 : ''Sarabande pour deux instruments ou piano'' ([[Sarabande]] két hangszerre vagy zongorára)
* 1980 : ''Suite burlesque'' ([[Burleszk]] szvit), zongorára, négy kézre
* 1981 : ''Concerto de la fidélité'' (A hűség concertója), szoprán hangra és zenekarra
* 1982 : ''Vingt leçons de solfège'' (Húsz [[szolmizáció|szolfézs]] lecke), énekhangra és zongorára

<small>'''Forrás''' : Georges Hacquard, ''La Dame et l'Archet'', CD ismertető szövege, Timpani, 2002.</small>

== Emlékezete ==
Egy utca viseli a nevét [[Arcueil]]-ben [[1987]] óta, egy másik pedig ''Quincy-Voisins''-ben [[2003]] novemberétől. Szintén van Germaine-Tailleferre utca ''Vitry-sur-Seine''-ben, ''Bobigny''-ben, [[Tours]]-ban és Párizs XIX. kerületében, a ''Cité de la Musique'' közelében.

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Fordítás ==
* {{fordítás|fr|Germaine Tailleferre|oldid=99299715}}

== Források ==
* Georges Hacquard: ''Germaine Tailleferre : La Dame des Six'', L'Harmattan, Paris, 1999. 287 oldal {{ISBN|2-7384-7102-1}}

==További információk==
* Jacinthe Harbec, ''[https://web.archive.org/web/20131104164521/http://digitool.library.mcgill.ca/webclient/StreamGate?folder_id=0&dvs=1356179109991~719 Œuvres de Germaine Tailleferre : Du motif à la forme]'', université McGill, Montréal, 1994 {{pdf}}
* [http://www.thefamouspeople.com/profiles/germaine-tailleferre-346.php Cikk Germaine Tailleferre-ről] a ''thefamouspeople.com'' oldalon, angol nyelven. Hozzáférés: 2014-01-09
* [https://web.archive.org/web/20140115085603/http://www.classicalmusicnow.com/tailleferre.htm Cikk Germaine Tailleferre-ről] a ''classicalmusicnow.com'' oldalon, angol nyelven. Hozzáférés: 2014-01-09

== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Zenetörténet]]

{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|zene||opera||Franciaország|-}}

{{DEFAULTSORT:Tailleferre, Germaine}}

[[Kategória:Francia zeneszerzők]]
[[Kategória:Zeneszerzőnők]]
[[Kategória:Francia operaszerzők]]
[[Kategória:1892-ben született személyek]]
[[Kategória:1983-ban elhunyt személyek]]